Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Lengyel Tünde: Thurzó Szaniszló, a Magyar Királyság nádora (1622-1625)

cse is — Teofil (Gottlieb), akinek a dédunokáját, Györgyöt, ugyancsak nádorrá választották és 1609 és 1616 között töltötte be ezt a hivatalt. Valószínű, hogy a törvénycikk fogalmazói a „fényes származás” említésénél nem annyira a régi „polgári” ősökre gondoltak, hanem inkább a Magyar Királyságban országos hivatalokat, rendi méltóságokat betöltő és politizáló családtagokra: elsősorban Thurzó Elek helytartóra, Ferenc kamaraelnökre és a nádor Thur- zó Györgyre. Pálffy Géza kutatásai kimutatták, hogy ez a négy Thurzó családtag — beleértve Szaniszló nádort is — foglalt el kiemelkedő helyet a Magyar Királyság világi elitjében. Bizton állítható: a magyar történelemben nem sok olyan család volt, amely két nádort (és egy helytartót) is adott az országnak.5

Az elsőként említett Thurzó I. Elek útját az ország egyik legbefolyásosabb politikai tisztségére több pillér is biztosította: családja Közép-Európát behálózó gazdasági kapcsolatrendszere, saját magyarországi gazdasági tevékenysége (elsősorban mint körmöci kamaragróf, majd többször királyi kincstartó) és ezzel párhuzamosan teljesített udvari-politikai szolgálata (mint királyi titkár), valamint bizalmas kapcsolata Habsburg Mária királynéval. A mohácsi tragédia után kialakult helyzetet kihasználva — Habsburg I. Ferdinánd egyik stabil híveként — 1527-ben országbíróvá emelkedett, majd az 1532. évi királyi helytartó kinevezésével Thurzó a világi elit vezetőjévé vált, birtokaival pedig egy negyedszázad alatt a magyar nagybirtokosok sorában a negyedik helyre lépett.6 *

A második a kiemelkedő személyiség a Thurzó politikusok sorában Thurzó Ferenc, nyitrai püspök, majd kamaraelnök volt. Karrierjét az egyháznál kezdte, és csak később lépett a világi pályára, amikor családját a kihalás veszélyétől kellett megmentenie. Birtokszerzésben is nagyon sikeres volt; megszerezte a Trencsén vármegyében fekvő biccsei (Bytca) és hricsói (Dolny Hricov), majd a lietavai (Lietava) és az árvái (Orava) uradalmakat, és így alapítója lett a Thurzó család árva-biccsei ágának.

Thurgó Sganisgló, a Magyar Királyság nádora (1622—1625)

5 Váljfy G.: Rod Thurzovcov i. m. 16. Két nádor származott a Forgách, a Nádasdy és az Esterházy famíliából, valamint három a Pálffyak közül.

6 Karrierjéhez lásd: Erdélyi Gabriella-. Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése (Források a Habsburg—magyar kapcsolatok történetéhez) I. 1526-1532. Bp., 2005. (Lymbus kötetek 1.), valamint Erdélyi Gabriella-. „Som len clovek, kráí mój, nie kamen” — Alexej Thurzó v sluzbách Habsburgovcov. In: Thurzovci a ich historicky vyznam. Ed.: Tünde Lengyelová. Bratislava, 2012. 39-54.

i Karrierjéhez lásd: Gecsényi Lajos: Tajomny Thurzó. Frantisek Thurzó, predseda Uhorskej a Dvorskej komory (1549—1563). In: Thurzovci a ich historicky vyznam. Ed.: Tünde Lengyelová. Bratislava, 2012. 55—73., US: A rejtélyes Thurzó. Thurzó Ferenc, a Magyar és az Udvari Kamara elnöke (1549—1563). Levéltári Közlemények 81. (2010) 3—31.

81