Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

11. törvénycikk értelmében63 — a bécsi hadvezetés újra betöltse a magyar főkapitány-helyettes posztját, előbb 1623-tól a horvát—magyar Konszky György Gáspárral, majd 1626-tól a Bethlen fogságát megjárt Zichy Pállal.64 65 Sőt, a rendeknek az uralkodó által újonnan kinevezett győri és komáromi német főkapitány-helyettesek (Francesco de Couriers és Konszky György Gáspár) tényleges tisztségbe lépését is sikerült megakadályozniuk.66 A győri és komáromi főkapitányok viszont „a béke kedvéért” továbbra is idegenek maradhattak (23. te.).

Igen számottevő eredménynek számított az is, hogy a Bethlen elleni hadakozás során behozott és a császári hadvezetés által Magyarországon (pl. a Szent Koronát hagyományosan őrző Pozsonyban és más erődítményekben, ill. számos végházakban) továbbra is nagy számban állomásoztatni kívánt német katonaság jelentős részét kivezényelték az országból. Ez utóbbi azért is külön kiemelendő, mert — miként erről a külföldi követek is hangsúlyozottan és többször megemlékeztek — ez a magyar rendek egy részének mindvégig az egyik legfőbb követelése volt. S noha az ügyben augusztus 1-jén lebonyolított szavazás során az uralkodót támogató párt végül elfogadta a német katonaság újabb magyarországi véghelyekre történő betelepítését, az alsótáblai követek felháborodása és tiltakozása oly hatalmas volt, hogy II. Ferdinánd két napos tanácskozás és hezitálás után végül engedett. A megbékélés érdekében így e kérdésben nem született törvény,66 a német hadakra amúgy is szükség volt a cseh és birodalmi harcmezőkön, a császárváros előterében fekvő legfontosabb erődítményekben (Győr, Komárom és Érsekújvár) pedig már évtizedek óta állomásoztak német végváriak. így — miként egy 1625. januári kimutatásból tudjuk — ezek (a három fővár sorrendjében 1000, 300 és 800 fő) mellett csupán Füleken (100 fő), Nógrádon (100), Léván (50), Mu- rányban (40), valamint Pozsonyban (200) és Magyaróváron (25) maradt kisebb német helyőrség.67

Mindezeken túl a rendek az 1608. és 1618. évi diétái határozatokat megerősítve növelni próbálták a Magyar Tanács és a Magyar Udvari Kancellária

Páljfy Gé%a

63 CJH 1608-1657. 16-17.

64 Páljfy Ge\a\ Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16—17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és életrajzi lexikonból). Történelmi Szemle 39. (1997) 277—278.

65 Uo. 278. és 285.

66 Mindezekre részletesen lásd: Franki V.\ Pázmány Péter i. m. II. köt. 31—33., 36—39.; Angyal DMagyarország története i. m. 344—345., valamint új adatok Marti Tibor és Molnár Antal e kötetbeli tanulmányaiban és forrásközleményeiben, passim.

67 ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 130. 1626. Juli föl. 54-59. és Takáts Sándor. A magyar gyalogság megalakulása. Bp., 1908. 284—286.

36