Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

volt, miközben Szepes vármegye főispánjaként (1614—1625) a Habsburg- fennhatóság alatt megmaradt Felső-Magyarországon uralkodói „bázist” képezhetett. A benne való, ugyan nem feltétlen bizalmat jelzi, hogy 1622 februárjában a kulcsfontosságú Érsekújvár erődjének Bethlen általi visszaadásakor ideiglenesen II. Ferdinánd is itteni főkapitányának fogadta el. Miként az Udvari Haditanácsban rejtélyesen, de sokatmondóan írták, ez „auß erheblichen Ursachen” történt ekként.33

Bár a tényleges szavazás miatt a nádorválasztás eredményét nem lehetett előre kiszámítani,53 54 II. Ferdinánd és legfőbb tanácsadói — nyilván elsősorban Pázmány és Esterházy javaslatára - úgymond a legkisebb rosszal kalkuláltak, amiből ráadásul átmenetileg még előnyt is kovácsolhattak. Valójában olyan forgatókönyvet választottak Sopronban, amelynél legrosszabb esetben egy — a Habsburg-udvarral egykor ugyancsak jó kapcsolatokat ápoló Bocskai- tanácsoshoz - Illésházy Istvánhoz hasonló, olyan evangélikus nagyúr lehet a befutó, aki a bécsi udvarral való együttműködésre is hajlandóságot mutat. Számításuk végül bevált: míg Erdődy és Batthyány csupán néhány szavazatot kaptak, a nádorválasztást június 3-án Esterházyval szoros küzdelemben (feltehetően 80:65 arányban) Thurzó nyerte.55 így válhatott a Habsburg Monarchiát megtámadó erdélyi fejedelem főkapitányából és tanácsosából56 fél esztendő alatt a Magyar Királyság — egyébként utolsó evangélikus — nádora.

Pálfjy Ge\a

53 „auß erheblichen Ursachen der Stanüßlaus Tur^o %um obristen alda [tudniillik in Neuhäusel], Koharij Peter alda ^um obristen leuttenandt bestelt. ” ÖStA KA HKR Prot. Bd. 247. Exp. fol. 283v.

54 Vő. S. iMUter Eva-. „Modus observandus...” A 17. századi magyar nádorválasztások rendje. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk.: G. Etényi Nóra-Horn Ildikó. Bp., 2008. 187—206.

55 „Series candidatorum pro officio palatini regni Hungáriáé. ” Országos Széchényi Könyvtár (Budapest). Kézirattár. Fol. Lat. 3809/11. Gyurikovits gyűjtemény, fol. 233r.; SA Levoca MML III/46/5. (1622. jún. 4.); S^alay L.—Salamon F.-. i. m. I. köt. 309. és Angyal D.-. Magyarország története i. m. 341. Más források 80:75 (pl. ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kart. 2. Nr. 3. fol. 12.), illetve 75:70 arányról (pl. a bécsi nuncius titkára, lásd Molnár Antal forrásközlését e kötetben, 8. sz. 1622. jún. 8.) tudósítanak, ám mivel a szavazáson jelen lévő lőcsei követek említett jelentése a választás másnapján (jún. 4.) 16 szavazatos különbségről beszél, véleményem szerint ez eldönti a forrásokban — a valószínűleg pontadanul kiszivárgott hírek okán - szereplő ellentmondásokat. A nádorválasztás előkészületeire vö. még a cseh főkancellár, Zdenék Vojtéch Popel z Lobkovic szemszögéből: Pavel Marék. Svédectví o ztráté starého svéta. Manzelská korespondence Zdeñka Vojtécha Pópela z Lobkovic a Polyxeny Lobkovické z Pernstejna. Ceské Budéjovice 2005. (Documenta res gestas Bohémicas saeculorum XVI.—XVIII. illustrantia B/l.) 206-209.: Nr. 18—19.

56 Például 1619. dec. 24. „consiliarius nosterMNL OL E 196 Irregestrata 28. es. fol. 189— 190.; 1620. szept. 8. „serenissimi electi regni Hungáriáé regis intimus consiliarius”-. MNL OL E 142 Fase. 1. Nr. 9.

34