Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

rint Bocskai és utódai (így a témánk szempontjából külön kiemelendő Bethlen Gábor is) már nem a függetlenségért, hanem az 1541 után három részre szakadt történeti Magyarország egységének helyreállításáért harcoltak. így a fejedelmek ezen elképzelés szerint már csupán Habsburg-ellenes küzdelmeket és országegyesítő kísérleteket vezettek.3

Míg az előbbi elmélet egyértelműen az 1948 utáni politikai rendszer történetírásra gyakorolt erőteljes hatásáról tanúskodott,4 az utóbbi elsősorban arról a lényeges tényezőről feledkezett meg, hogy az erdélyi fejedelmek a 17. században mindvégig az Oszmán Birodalom vazallusai voltak. Emiatt Habs- burg-ellenes küzdelmet csakis a török Porta beleegyezésével indíthattak, miként trónjuk betöltése is nagyon gyakran a szultáni udvar akaratától függött,5 így országegyesítő háborúkat nem, pusztán Habsburg-ellenes hadjárásokat vezethettek. S noha az utóbbi két évtizedben már az országegyesítési koncepció is némileg kikopóban van, a közép- és felsőfokú történelemoktatás egy részét még jelentősen áthatja, nem is beszélve a közgondolkodásról.6

Az alábbiakban ezért magam egy olyan új, ám nem kizárólagos értelmezését szeretném adni a 17. századi Magyar Királyság történetének, amely az 1622. évi soproni országgyűlés jelentőségének megértéséhez is az eddigieknél

Pálfly Ge\a

3 Magyarország története 1526—1686. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. I—II. köt. Bp., 19872 (Magyarország története tíz kötetben 3/1— 3/2.) II. köt. passim. Vö. még Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága, az országegyesítés és a Porta. Századok 117. (1983) 1028—1060. és R. Várkonyi Ágnes. A Királyi Magyarország 1541— 1686. Bp., 1999. (Tudomány — Egyetem) 70—90.

4 Ezzel kapcsolatban újabban vö.: Romsics Ignác. Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19— 20. században - nemzetközi kitekintéssel. Bp., 2011. passim.

5 Bethlen kapcsán újabban alapvető újdonságokkal szolgált: Papp Sándor. Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619—1621). Századok 145. (2011) 915—974., valamint Uő: Bethlen Gábor ismeretlen hadjárati terve II. Ferdinánd és a katolikus Európa ellen. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk.: Kármán Gábor—Kees Teszelszky. Bp., 2013. 103—128., ill. vö. még jelen kötetbeli írását, valamint Sudár Batáis: Iszkender és Bethlen Gábor: a pasa és a fejedelem. Századok 145. (2011) 975-996.

6 Bethlen kapcsán ezt újabban bemutatta: Varga Lujza: A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban. Egyháztörténeti Szemle 12. (2011) 4. sz. 60—71. E régi szemléletet tükrözi még napjainkban is: Komsics Ignác. Bethlen Gábor pró és kontra. Erdély legdicsőbb fejedelme, avagy a török Porta vazallusa? Rubicon 24. (2013) 7. sz. 4—21. és Uő: Bethlen Gábor: helytartó vagy államférfi? Népszabadság 71. (2013) október 19. = http://nol.hu/archivum/20131019- bethlen gabor helytartó vagy államférfi -1420631 [a letöltés ideje: 2014. június 14.] és kritikája: Páljjy Géza: Bethlen Gábor, a sikeres reálpolitikus. Népszabadság 71. (2013) november 6. =

http://nol.hu/velemeny/20131106-bethlen gabor a sikeres realpolitikus-1424207 [a

letöltés ideje: 2014. június 14.].

18