Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
kutatását csaknem teljesen mellőző magyar történetírás azóta sem tudott érdemben meghaladni.60 A továbblépés egyik lehetőségét nyilvánvalóan a diplomáciai források alaposabb vizsgálata és új szempontokat követő megszólaltatása jelentheti, amelyre példaként kíván szolgálni jelen dolgozat is. Az új típusú megközelítésnek a követjelentések országgyűlésre vonatkozó (egyébként sokszor elsőrendű fontosságú) adatainak ismertetésén túl elsősorban a követnek és rajta keresztül a küldő országnak az országgyűléssel és tágabban a magyar politikával kapcsolatos céljait és stratégiáját kell górcső alá vennie. Ennek érdekében nyilvánvalóan nem elég csupán magukat a jelentéseket vizsgálni, hanem be kell vonni a kutatásba a vonatkozó dokumentumokat, mindenekelőtt a diplomáciai gépezet irányítóinak (a nuncius esetében a Pápai Államtitkárságnak) a válaszait, sőt szerencsés esetben (miként ezúttal) a nuncius hírforrásait is. Az országgyűlésekre összpontosító, nagyobb idősíkot átfogó vizsgálat alkalmas lehet a Szentszék Magyarországgal kapcsolatos politikájának, elvi állásfoglalásának és gyakorlati stratégiájának bemutatására, mindenekelőtt azért, mert a nunciusok a vallási kérdések tárgyalása miatt személyesen vagy munkatársaikon keresztül folyamatosan tudósították az Államtitkárságot a diéták eseményeiről. Caraffa személyesen jelen volt a bécsi működése idején rendezett mindkét országgyűlésen, beszámolói az események legfontosabb forrásait jelentik.65 66 A pápai követeknek a 17. századi országgyűlésekről írott beszámolói a kutatás számára szinte teljességgel ismeretlenek. Fraknói Vilmos idézett munkáin kívül alig áll rendelkezésünkre vonatkozó forráspublikáció vagy feldolgozás. A magyar történettudomány részéről a vizsgált időszakból csak Vanyó Tihamér tett közzé nunciusi jelentéseket: regesztagyűjteményében számos adatot közöl az 1660-as évek második felének eredménytelen országgyűlési előkészületeiről és az 1681. évi nagyjelentőségű diétáról.67 A német és a cseh történészek a 17. századi prágai és bécsi nunciusok jelentéseinek kis hányadát publikálták, és a megjelent kötetekben is csupán igen töredékes adatokat találunk a magyar országgyűlésekre.68 Molnár Antal 65 Az országgyűlés kutatástörténetéről lásd Pálffy Géza írását a jelen kötetben. 66 Az 1625. évi soproni országgyűlés történetét szintén Fraknói mutatja be, jelentős részben a nunciusi jelentések alapján: Franki V.\ Pázmány Péter i. m. II. 147—176. Lásd még: Hiller István-. Magyar nádorválasztás és európai politika. Az 1625. évi soproni országgyűlés nemzetközi diplomáciai vonatkozásai. Soproni Szemle 43. (1989) 59—70. 67 Hányó T. A:. A bécsi nunciusok i. m. 107. (ad indicem). 68 Vö. pl.: Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Vierte Abteilung. Siebzehntes Jahrhundert. Die Prager Nuntiatur des Giovanni Stefano Ferreri und die Wiener Nuntiatur des Giacomo Serra (1603—1606). Hrsg.: Arnold Oskar Meyer. 144
