Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik

és Felső-Ausztriában valamint Stájerországban) már a század első negyedétől igen erős, az erőszakos kitelepítésektől és áttérítésektől sem mentes ellenreformáció vette kezdetét. Az osztrák tartományok mindegyikében kimutatható, hogy a városi tisztújításokon megjelentek az uralkodó által kinevezett biztosok, eleinte azért, hogy a megválasztott városi tisztviselőktől kivegyék a hűségesküt (Eidkommissarj. A biztosok szerepe a 16—17. század fordulóján, illetve kis szünetet követően a 17. század első negyedétől megváltozott, és elsődleges szerepük az lett, hogy a város tisztújítását befolyásolják és a várost ellenőrizzék (Wahlkommissar)(x Az osztrák tartományokban ekkor vette kezdetét a városokban élő reformátusok és evangélikusok erőszakos üldözése, majd ezt követően kényszer-kitelepítésük. Általános tendenciának tekinthető, hogy a monarchián belül közvetlenebb módon kormányzott tartományokban (tekinthetjük a monarchia törzstartományainak is) egységesen kiadott rendelkezések szerint 1624-ben és 1627-ben a római katolikusokon kívül megtiltották minden más felekezet számára azt, hogy e tartományokban élhessenek. A rendelkezések értelmében az alsó-ausztriai evangélikus és református lakosságnak éppen úgy konvertálnia vagy távoznia kellett, mint a Cseh Királyságban élő reformált vallásúaknak vagy utraquistáknak.41 42 A kényszerrel kitelepített lakosság egy része a német tartományokba vándorolt ki. Az osztrák tartományokból elüldözöttek másik része éppen a Magyar Királyság németnyelvű városaiba (Sopron, Pozsony, Modor, Bazin, Szentgyörgy) menekült, települt át.43 A reformáltak migrációja ellen a magyarországi hivaVárosok, várospolitika a 17. s^á^ad eleji Magyarországon

41 Brunner, OStädtische Selbstregierang i. m.

42 Amo Heréig. Der Zwang zum wahren Glauben.: Rekatholisierung vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. Göttingen, 2000; Jörg Deventer. Gegenreformation in Schlesien.Die habsburgische Rekatholisierungspolidk in Glogau und Schweidnitz 1526—1707. Köln—Wien, 2003; Johannes Kunisch: Staatsräson und Konfessionaliserung als Faktoren absloudschtischer Gesetzgebung. Das Beispiel Böhmen (1627). In: Gesetz und Gesetzgebung im Europa der frühen Neuzeit. Hrsg.: Barbara Dölemeyer—Diethelm Klippel. Berlin, 1998. (Zeitschrift für historische Forschung, Beiheft 22.) 131—156.; Jin Mikulec. Pobélohorská rekatolizace v Ceskych zemich. Praha, 1992; Jin Mikulec. Mezi konverzi a emigraci. Videñsky dvűr a ná- bozenská loajalita slechty v Cechách v prvních pobélohorskych desetiletích. In: Slechta v habsburské monarchii a císaísky dvűr (1526—1740). Ceské Budéjovice, 2003. 397—414.; Jin Mikulec. 31. 7. 1627. Rekatolizace slechty v Cechách. Cí je to zemé, toho je i nábozenství. Praha, 2005; Jin Mikulec. Die staatlichen Behörden und das Problem der konfessionellen Emigration aus Böhmen nach dem Jahr 1620. In: Glaubensflüchtlinge. Ursachen, Formen und Auswirkungen frühneuzeitlicher Konfessionsmigration in Europa. Berlin, 2008. 165— 186.

43 Walter Brunner. Westungarn als Zuflucht steirischer Glaubensflüchtlinge. In: Reformation und Gegenreformation im Pannonischen Raum. Referate der 13. Schlaininger Gespräche 1993 „Reformation und Katholische Reaktion im Österreichisch—Ungarischen Grenzraum” und der 14. Schlaininger Gespräche 1994” Gegenreformation und Katholische Re109