Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik
H. Németh István talok is igyekeztek fellépni, de lényeges eredményeket ekkor még nem érhettek el. Az osztrák tartományokban tapasztalható valláspolitika a Magyar Királyságban békésebb eszközöket igyekezett igénybe venni: a városokba egy- re-másra települtek a főként jezsuiták által irányított tanintézmények és velük együtt rendházaik. A Pázmány Péter nevével fémjelzett kezdeti korszak a jezsuita missziók és rendházak letelepítésével részben a szabad királyi városokat is célba vette. A kezdeti lépéseket Nagyszombatban, illetve éppen Kassán tették meg, ahol 1619-ig, Bethlen Gábor első hadjáratáig működtek jezsuita szerzetesek.44 Az osztrák tartományokkal szoros kapcsolatot tartó soproni evangélikusok pontosan tudták, milyen intézkedésekre került sor ezekben a tartományokban, illetve, hogy a rekatolizáció egyik legfontosabb eszköze a jezsuita rend működése és rendházaik mind nagyobb számban történő kiépítése volt. Jól jelzi ezt az is, hogy a soproniak követeik révén a Bethlen által összehívatott országgyűlésen, 1619-ben főként a jezsuita terjeszkedés ellen foglaltak állást.45 A tanács félelmeit nem is csodálhatjuk. A helyszín, azaz Sopron felekezeti viszonyait és egyházpolitikai helyzetét tekintve ugyanis teljesen más utat járt be, mint a felső-magyarországi városok. Amíg ugyanis a felső-magyarországi városokban a felekezeti viszonyok és a városok egyházpolitikai helyzete a 16. század második felére az evangélikus felekezet javára eldőlt, addig Sopron esetében ez jóval nehezebben ment végbe. A közeli győri püspökség hatásának is betudhatjuk, hogy Sopron csak a bécsi békét követően lett erős dunántúli evangélikus bástya. Annak ellenére ugyanis, hogy a soproni tanács aló. század utolsó harmadára már teljesen evangélikusnak tekinthető, a városban nem történt meg az a teljes felekezetváltás, mint például Kassán már aló. század közepén végbe ment. A városra 1584-ig a két felekezet egymás mellett élése volt jellemző, az egyházi birtokok és beneficiátu- sok pedig a katolikus egyház kezében maradtak. A két felekezet között aló. század utolsó évtizedeire kialakult viták és ellentétek végül oda vezettek, hogy Draskovich György győri püspök 1582-ben elérte azt, hogy az uralkodó parancslevélben tiltotta meg a városnak, hogy elhunyt prédikátorai helyett újakat hívhasson be. Miután azonban a város nem tartotta magát ehhez a parancslevélhez végül Ernő főhercegtől szigorú rendeletet eszközölt ki, stauratíon”. Hrsg.: Gustav Reingrabner. Eisenstadt, 1999. (Schlaininger Gespräche ISMO 107-129. 44 Farkas Róbert. A kassai kath. főgymnasium története. In: A jászóvári premontrei kanonokrend kassai főgimnáziumának évi jelentése az 1894—95. iskolai évről. Kassa, 1895. 1— 224.; Wick Béla\ A jezsuita rend története Kassán. Pozsony, 1931. 45 MNL GyMSM SL SVL, Oert. Lad. X. et K. Fase. IV. No. 155. Pozsony, 1619. december 24. 110
