Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik
H. Németh István lárnak előadni e tárgyban sérelmeiket.14 15 A helyzeten a szabad királyi városok együttes fellépése és negyedik rendként való közös tiltakozásuk sem javított, és a következő országgyűléseken is két évre rótták ki a taxát. A városoktól beszedett jövedelmek növelését szolgálták a már idézett kamarai felmérések is. Ezek eredményeként a hátralékok behajtására szigorú intézkedések történhettek. Azon felül ugyanis, hogy a városi adókhoz, mint felségjövedelemhez az uralkodó közvetlenebbül hozzáférhetett, az adóbehajtás közvetlen kamarai felügyelete a behajtás hatékonyságát jócskán megnövelte. 1613-ban a magyarországi kamarák a vármegyéktől és a városoktól közel azonos összeget szedtek be, jóllehet a vármegyékre kirótt összeg a városi adók többszöröse volt. A következő években hasonló tendenciával találkozunk, ugyanis 1618-ban a városok adókedvezményeit részben eltörölték, részben adójuk összege a korábbinál nagyobb ütemben emelkedett, amit nem egy, hanem két évre vetettek ki. A városok állandó adózása végett felelevenítették a kamarahaszna adó évenkénti kivetését, valamint a hátralékok szigorú behajtására olyan rendszabályokat hoztak, miszerint a háromszorosát kellett beszedni, ha a városok nem fizettek.10 A hadiadó (taxa) mennyisége — az összes szabad királyi várost számítva — a 16. században kivetésenként a 25 000 forintos átlagot nagyjából tartotta, nagy pénzhiány esetében azonban elérhette akár a 65 000 forintot is. A 16. század közepétől állandósuló adó és katonai terhek a magyarországi szabad királyi városokat nem terhelték meg olyan mértékben, hogy nagy nehézségekről beszélhetnénk. Az adókat általában ki tudták fizetni, sőt: az állandósuló háborús helyzetben nagy hiteleket nyújtottak a kamaráknak, részben készpénzben, részben a leszállított élelmiszerben és hadiáruban. Adófizetőképességüket jól mutatja, hogy a városok által befizetett adó összege megközelítette a vármegyékből beszedett adókét. A hosszú háború évenkénti adókivetési idején sem fedezhetünk fel a legtöbb város esetében túlzott hátralékokat. Egyedül Körös és Kapronca városok esetében szembesülünk olyan jelenséggel, amely később az összes szabad királyi városra jellemzővé fog válni: a két városka a háború ideje alatt nem tudott semmilyen adót kifizetni. E két esettel együtt is a Magyar Kamara alá tartozó városok esetében a hátralék (összesen 16 359 magyar forint [m.fl.]) nem érte el a kirótt adómennyiség 8%-át. A háború idején még az sem volt ritka, hogy a kamarák adósodtak el a városoknál (e kölcsönök nélkül sok esetben a kamarák fizetésképtelenné 14 Magyar Nemzeti Levéltár Győr—Moson—Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára (= MNL GyMSM SL), Sopron Város Levéltára (= SVL) Oert. Lad. X et K Fase. III. No. 146. Pozsony, 1613. április 6. Mathias Kramer jelentése. 15 Németh Várospolitika i. m. I. köt. 245—257. 102
