Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik
állapotban vannak, és a hozzájuk tartozó birtokokat megfelelő módon hasznosítják-e.12 Jól látható, hogy a kivizsgálandó kérdéskörök valóban azokra a területekre koncentrálnak, amelyeket a változások fő terrénumaiként soroltunk fel. Az 1622. évi országgyűlés időszaka a Magyar Királyság városaiban e törekvések kezdeti állomásaként, a változásokat inspiráló politikai események korszakaként, az országgyűlés egyben a kezdeti lépéseket követő elégededenség ideiglenes lezárásaként is értékelhető. A városok irányába mintegy évtizeddel az 1622. évi soproni országgyűlést megelőzően a vizsgálat fő szempontjai között szereplő igények már ekkor megvalósulni látszottak. Ezek közül az első és legfontosabb a városok adóterhelésének intenzívebbé tétele volt. Ez részben a városokra rótt adók mennyiségének növelésével, részben állandóvá tételével járt. Már II. Mátyás uralkodásának utolsó éveiben szembesülhetünk ezzel a jelenséggel, de valódi csúcspontját II. és III. Ferdinánd uralkodásának időszakában figyelhetjük meg. A harmincéves háború éveitől a városok adóterhei ugyanis a korábbinál jóval nagyobbak lettek. A városok adóterhelése a tizenötéves háború idején nőtt meg, amikor az adóterhek a szokásosnál is magasabbak lettek, és mivel szinte minden évben összehívtak országgyűlést, ezért a hadiadó állandó teherré vált. A háborút követően a városok adóterhei nem csökkentek, sőt a városok taxáját ugyan nem látványos emelésekkel, csupán ezer forintokkal, de állandóan növelték. A bécsi kormányzat törekvése, hogy a magyarországi városokat is állandóbb adófizetésre fogja, a 17. század első évtizedében a szabad királyi városok konzultatív adópolitikájához vezetett, amire korábban nem volt példa.13 Közös fellépésüket az is sürgette, hogy az Udvari Kamara az országgyűlésektől független adóztatás első megnyilvánulásaként 1612-ben az előző évihez hasonló összegű, de a rendek által meg nem szavazott taxát követelt. Ez azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy „az a gyakorlat jön szokásba, hogy ezután a taxa állandó éves és rendes adóvá válik [...]. ” Annak ellenére, hogy a városok valóban mindent megtettek annak érdekében, hogy adózásuk a régi módon történjen, ezekben az években még az sem volt könnyű dolog, hogy a városok közösen a kancellártól audienciát nyerjenek. 1613-ban a soproni és a pozsonyi követek közös ajándékainak köszönhetően tudták a városok küldöttei a kancelVárosok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon 12 Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században. Levéltári Közlemények 24. (1946) 209—267., 225—229.; Németh I: Várospolitika i. m. I. köt. 480— 495. 13 H. Németh István-. A szabad királyi városok egységes fellépéséről a kora-újkorban (16—17. század). Soproni Szemle 56. (2002) 210—238. 101
