Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - fehér egerek a fórumon

pi virágokat az én utamba kéne szórni, a harangokat miattam megszólaltatni, csak nekem szabadna beszélni, koccintani, csak én mondhatom az egyetlen igazságot, amely mindenkinek a szivébe hull, mindenkit megállít, mindenkit testvérré tesz. És kikacagom, kilengetem magamból a májusi öröm minden szépségét: az élet ugrató örömét: — Élünk ám még, cimbora! Aztán rágom a fűszálakat, és sajnálom az embereket, mert ismerem az embereket. Sajnálom a katonákat, a generálisokat és egyéb nagyokat, akik gép módjára recsegik az üres szavakat, és akik most egyszerre kicsire zsugorodtak. Törpére, semmire, mert nem tudják, nem merik kimondani a szegény, dísztelen emberi megváltó szót: élet. És sajnálom, sajnálom az embereket, akik imádkozzák, sikoltozzák az ember szavát, és akik mégis a parádés bálványok parancsát fogadják lehajtott fejjel, állati megadással, és Krisztus helyett Barabást ordítanak újra, élet helyett megint csak halált. Élünk ám még, cimbora! Még időnk sem volt kiordítani, egymásnak dobálni a mondat szavait — máris halálra vagyunk ítélve megint... A halott, aki elment tőlünk, tudta az igazságot: aki ma kikacagja magából az élet egymást biztató testvérmondatát, az szomorú, nagyzoló komédiás mozdulattal adja pillanat múltával — a keserű meglátás igazságát: történelmi miniatűr 1923. (PRÄGAI MAGYAR HÍRLAP, 1923) fehér egerek a fórumon* A berlini kirakatablakban született hat szegény egeret már másodszor tagadják meg. „Hat új élet, legyen nektek hozsanna!" íme a hozsanna: gúny, homlokráncoló ítélet, * Márai Sándor Fehér egerek a kirakatban című költeményével kapcsolatban Inczinger Ferenc erkölcstelenségért marasztalta el a szlovenszkói magyar irodalmat.