Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - az elkötelezettség dicsérete

az elkötelezettség dicsérete Győry Dezső hetvenedik születésnapjára A líra — e legegyénibb megnyilatkozás — arca, faja, színe, hangja, léptéke és ritmusa, formája és tartalma sokféle. A költészet lehet mágikus rejtély, ópiumvízió, álomfagyasztás, révületnagyítás; lehet játékba feledkezés: üveggyöngyfűzés és padlóra pergetés; lehet ritmusfergeteg, szózuhatag vagy igezsugor, tudathasadás képlete és feloldása, artikulált artikulálatlanság és asszociációs pazarlás, és lehet rejtjeles titok, melynek kulcsa talán sehol sincs ... Ez mind költészet, de a költészet igazában és valójában, fogantatásában és kihatásában: elkötelezettség. Kijózanító szó, amikor a líráról van szó, mely nem tűr nyűgöt, sémát, előírást. Az elkötelezettség súlyos szó, nehéz vállalás, iga, mely terhet ró, mert értelme, funkciója: felelősség. A költő feleletre kötelezett, felelni tartozik vállalt közösségének: nemzetnek és nemzedéknek, népnek és osztálynak, eszmének és végső fokon az egész emberiségnek. Az elkötelezettség mint a felelősség szinonimája a költészet legmagasabb foka: erkölcs. Más nem lehet. A formula egy és oszthatatlan: a szellem erkölcs. Mindenütt és mindenképpen. A szellemerkölcs az emberség elkötelezettje. írás közben, most, szinte kinyilatkoztatón üti meg a fülemet az „elkötelezettség" szó figyelmeztető kis zöreje. Tükörbe nézhetek, és nem hiszek a szememnek; látom, amit eddig nem vettem észre: a szóra, fogalomra rácsavarodva, belecsavarodva ott az etimológiai tanúság és tanulság, az elkötelezettség eszköze, tőszava, szimbóluma és realitása: a kötél. Elkötelezettség: valami, amitől nem tud és nem is akar elszakadni, aki vállalja. Odüsszeusz az árbochoz köttette magát, hogy a szirének csábítására ne ugorjon a tengerbe, veszni hagyva hajóját. Az elkötelezett ember kötelezett lesz, kötélezett: kötéllel mozdíthatatlanná rögzített állhatatosság, melytől szabadítón szabadulni költő és vállalt közössége — a szubjektum és objektum — csak együtt és egyszerre tud. A költészet az individuum termékeny, kölcsönösen termékenyítő viszonylata és találkozása. A költőnek nincs szabadsága, mert el van kötelezve szabadításra, valósításra, változtatásra, közösségi felmérésre, útmutatásra, parolaadásra, névadásra. 18 Vigyázó szemmel