Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - az elkötelezettség dicsérete

A költő: névadó. A költészet mint elkötelezettség: névadás. A példák magától adódnak: a magyar költészetben a legnagyobbak hitelesítik az elkötelezettség muszáját és a névadás közösségi jellegét. A költő mint névadó törvényszövegező, kodifikáló. „Verse: törvény", írta József Attila Adyról, és ezzel összegezőn és továbbadón kapcsolta egybe a magyar költészet tegnapi, mai és holnapi szerepkörét, az elkötelezettségből fakadó erkölcsi realizmust, a mondanivaló elsődlegességét, a gondolat igazát, a névadást, a felelősségteremtést. A szlovákiai magyar költészet — fogantatásában és kihatásában — az elkötelezettség költészete. Magatartás. Küldetés. Ha példa kell, bizonyíték, akkor Győry Dezsőre, a — ma Pesten élő — par excellence szlovákiai magyar költőre hivatkozhatunk, aki e napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Az indításon múlik minden. Sorsfordulókon, korváltáskor közöny és vállalás tusakodik egyénben, társadalomban. A világháborúk — jól tudjuk — a legtöbb embernél letargiába torkollnak. Az első világháború magyarjára a kínok és szenvedések tovább záporoztak békekötés után is: kurzus-Magyarország félelmet tenyésztve közönyt egyenlített. Nálunk az első döbbenetben az új helyzet vak irredenta felgyúlást, szentimentális rezignációt és kvaterkavirtust eredményezett. De voltak kivételek itt is, ott is: szocializmusra és demokráciára ébredtek illegálisok, munkások, diákok, írók és költők. tJjra és másképp kellett kezdeni mindent. Hangot adni és zsákutcák helyett új csapásra mutatni. Válťozni és változtatni! Névadó kellett, új fogalmazás. És akkor született meg Győry Dezső szövegezésében ez új név, az új cím: új arcú magyarok. „Az új problémák magja kigyúlt, s új vonást vág a magyar ég felé": ízleli meglátását a költő, hogy most már felgyúltan hirdethesse a változást: Csodálatos csillagok, másult magyarok, új arcotok nagy missziós tüzével felváglak a zenitre: csillagok. Kezdjétek roppant rendelésteket! Az indítás, a teremtés gesztusai tobzódnak. Tobzódhatnak: költő teremt itt közösséget az újnak, a másnak, a megtartásnak elkötelezett szabadító küldetéstudat. Realitását nem kisebb ember, mint Móricz Zsigmond nyugtázta azon mele-