Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - elbeszélőink antológiája

lottjai a maguk módján írták és valósították meg az ötödik evangéliumot. Mindnyájan tudjuk, hogy ez mit jelentett és hová vezetett. A hitlerizmus vérszagú pogány ötödik evangéliuma: a háború törvénykönyve, melyet csak a lutheri egyház szervilitása szentesíthetett. „Szolga vagy, ki szolgákat nevelsz. A Te egyházad a csatatér vérétől bűzlik." Zwingli igazságát négyszáz év múlva Hitler ötödik evangéliuma újra igazolta! Ennek az evangéliumnak nincs, nem lehet semmi közössége, semmi kapcsolata az újtestamentumi négy evangéliummal, melyeknek indító motívuma a béke első manifesztuma volt: „Békesség a jóakaratú embereknek!" Aki nem ezt akarja, aki nem a jóakarat békéjét akarja, az a hitleri, a rosenbergi ötödik evangéliumra kénytelen esküdni, azt követni és valósítani: tegnap és ma egyformán a fasiszta háborút, minden rosszakarat, minden tekintetnélküliség, minden kizárólagosság hitleri törvényét és örökét, a világgyilkosság, a világkatasztrófa útját és módját: a bűnök bűnét, a harmadik világháborút. (ÚJ SZÖ, 1956) Lehangoló könyv. Hasznos könyv. Ez az egymásnak ellentmondó megállapítás lényegében fedi fel a novellaműfaj itteni helyzetét. Azt a mindenki által tudott tényt, melyet annak idején így vázoltam fel: Harmadvirágzásunk legfejletlenebb, növésben legelmaradottabb gyümölcse: novellairodalmunk. Arról a fordított viszonyról beszéltem, mely nálunk á regény és a novella tegnapi és mai rangsorát jelzi. Az első republikában irodalmunk növésben legelmaradottabb műfaja a regény volt. A széppróza ugyanakkor a novellában szökött virágjába. Irodalmunk mai harmadvirágzásában megfordult az arány: vannak regényeink, melyek megérdemlik ezt a nevet, de novellairodalmunk egy helyben topog, nem tör ki tehetetlenségi vagy szokványköréből: formában és tartalomban 276 megrekedve nem mozdul, művészileg stagnál.