Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - szabolcska-emigránsok

történt: a szeretetapostol korbácsot ragad: farizeusokat keres, árusokat, kofákat, pénzváltókat, hogy kiverje őket a templomból. A betű, a szó templomából. Hogy kiüsse kezükből a varázsvesszőt, mellyel csalnak, hazudnak és szélhámoskodnak. Hogy megállítsa, kiüsse a profán kézből a tollat. A jelszó: emigráns. Első pillanatra sokan helyeselnek. Vannak Robozok és egyebek. A korbácssuhintás — indokolt. De az ütés — mást talál. Fájón eleven húst, üldözött, hajszolt vadban eleven lelket, emberi lelket. Szintén — emigránst. Nem farizeust, üzért, nem pénzváltót, politikapatkányt, de embert: meggyőződést, hitvallást, üldözöttet, jobb jövőakarást, embersegítőt, fekély- és bűnmutogatót, mást, jobbat akarót, mást, jobbat hivőt, másra, jobbra, szebbre, nehezebbre ösztökélőt, emberi értékkel élő, emberértékre vigyázó, kiebrudalt, lehetetlenre gúnyolt, mártírsorsot cipelő szintén embert. Nem nagy dolog: fiatal újságtacskók éveken át ezer változatban böfögték maguk elé a vezércikk jól fizető kurzusát. .. Nem nagy dolog: a 40 éves költői jubileumot ünneplő szeretetapostol — ünnepet édesít velük, ünnepet könnyít, ünnepet felejt: fiatalodik és átkölcsönzi a honmentő pesti titánok gyűlöletszavait... Szabolcska nem tűrheti, hogy „az emigráns újságírók, kik valósággal ellepték Erdélyt, megfertőzzék a tisztességes sajtót". Baráti hang figyelmezteti: téved. Paál Arpád, az újságíró-szervezet elnöke, hideg és tárgyilagos statisztikát terjeszt elébe: a 300 tagú újságíró-szervezetben mindössze 12 (tizenkettő) emigráns újságíró van. De a szeretetapostol nem lát, nem hall, hangja erősödik: a gyűlölet megfordítja a számsort. Hátulról — előre. Mintha 300 emigráns fertőzne 12 bégető báránykát. És itt álljunk meg. Ennél a szónál: mintha... Mintha Szabolcska hangja túl lenne feszítve. Mintha nagyobb terjedelmű lenne, mint amivel 12 embert el szokás söpörni. Mintha csakugyan a fordítottja lenne igaz. És itt az igazság: nem az a néhány „hivatásos" emigráns a fontos. Nem is a név a fontos. A hangnak erősnek kell lennie: mindent túlkiabálónak, terrorizálónak. Az első pillanat a lényeges, hogy a hang az első pillanatban a leköpködött cégérre hulljon, a szóra: emigráns. Hogy a hang itt bátorságot gyűjtsön, hogy aztán szétterpeszkedve és igazoltan nézhessen körbe, hogy ne lássa senki: nem a Robozok a fontosak, hogy ne lássa senki az ugródeszkát és az ugrást, mely 12 emigránson túl mást, mindenkit: keveset talál. Elevent: embert. Embert — embertelenség idején... Valamit, amit nem lehet skatulyázni, ami félve, daccal éledni kezd itt is,