Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - hírfejek

pődó első meleg lángunk egy pillanatra díszítő, éltető palástként boruljon rátok: Testvérek .,. erdélyi írők ... boldog erdélyiek! ... Mindössze két hete, hogy a kolozsvári Keleti Üjság szerkesztőinek kedves figyelme folytán először olvashatok erdélyi lapot, szívhatok új levegőt, láthatok, hallhatok más közös hangot. Már az első napokban belém dobbant az öröm, a megismerés: boldog erdélyiek ... írók, irodalom: az élet homlokterében. Irodalom: melynek csak így van jogosultsága, ereje, jövője ... A vezető helyen, a politikai pillanatszavak helyett költőkről, embertestvérekről, a költői emberszeretetről beszélnek. Kós Károly drága művű Attila énekét, könyvművészetét, képteremtő munkáját a vezércikk helyén ragyogtatják, méltatják. A politikai hasábok helyét más alkalommal Nyírő József mély emberi szózata töri át: a németgyűlölő Maeterlincket kényszeríti tetemhívásra a halott Kék madárhoz... És mindenütt: írók, költők, testvérek: az erdélyi különös nehéz földszag, levegőíz, napcsók szavait, zenéjét sikoltozzák fanyar mély monoton rejtelemmel az embertelenség bűzös levegőjébe. A hatalom ura: a román, testvérmód felfigyel, és az Atila királról ének szépségét a román poéta emberi igazsága értékeli... és sok-sok minden ... Látni akartok? Nézzétek meg magatokat a mi torz tükrünkben: itt nem szabad, itt bűn irodalomról, az embertartó igazság szépségéről beszélni, álmodni... itt bűn: akarni, teremteni. Védjük, akarjuk, sikoltozzuk. Nézzétek meg az arcunkat: hisztériás bűnösök, hahotázó, patentírozott magyarok, üzleti farizeusok felkaparták ... mert szólni merünk, szeretni az embert. Nem a hatalom urai, nem a csehek, de az üzletet, önérdeküket álcázó, kvaterkázó, magyar szegények filléreivel uraskodó hangos lapcsinálók rúgnak belénk. Nézzétek ezt a lapot, melynek hasábjairól felétek szólok: mert irodalmat, emberi igaz szépséget mer közvetíteni: nézzétek, hogy átkozzák, hogy röhögik, hogy piszkolják, hogy — félik. Nézzétek, erdélyi testvérek: ott a sarokban az éheseket, a rongyosokat: az írókat, az igazakat, kiket a régi átok: a magyar úri dölyf kiéheztetni, szolgaságba, engedelmességre akar hajtani. Nézzétek a dacos hitű elnémultakat, a sikoltozó eretnekeket: senki sem látja őket. Itt mindig és mindörökké: az igazak „rokkanva érnek el a nagy éjszakáig". Nézzétek: a karácsonyfa alatt csak a dilettánsok sikeres könyve fekszik: az Üj Auróra és a ponyva — az, ami kell, amit üzletesek és élelmesek a közönségbe doppingolnak: A mayerlingi titok. A ti karácsonyfátok alatt tizennégy könyv fekszik. Költő, testvér emberi munkája és három folyóirat. Itt