Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - hírfejek

hát: ott is emberek élnek. Szerencsétlenek, fuldoklók és árvák, kiknek százszoros jó, ha legalább betűkön át hozzájuk ér az, amit az élet tőlük megtagad: a szeretet. Tisztelem Inczinger Ferenc szándékait, de kell, hogy belássa, megérezze: itt rossz helyen és igazságtalanul alkalmazta őket. Elfelejtette, hogy erkölcstelenség csak az, ami — öncél. Erkölcstelenség az erkölcstelenségért. Ha Inczinger kivetnivalót és szemetet keres, úgy menjen egy házzal odébb. Ott megtalálja azt, ami ellen harcol: a pornográfiát — mayerlingi csomagolásban! De Barta Lajos, Márai Sándor és Lányi Menyhért? A Világdémon, a Fehér egerek: a költő cigarettafüstös lélekmelege, és a Keleti Hajós? Testvér, ki Isten felkent szolgája vagy: a korbácsot máshol kell suhogtatni. A pénzváltók és farizeusok más templomban ülnek... Kérni akarlak: ne bántsd a költőt! A torz, rokkant, kibicsaklott, kiröhögött Krisztus-tanítványt. A testvérembert, aki egyedül tudja és vállalja a titkot: a szenvedést. Ezt: kortársnak lenni! (KASSAI NAPLÓ, 1923) hírfejek háromkirályok indultak messze napkeletről a csoda elé, alázkodásra a gyermekhez, palástos, koronás királyok ajándékozó kezekkel az istálló marhái közt éledő fehér élethez. Baromi tehénszemek meleg nézése és kincses királyok mágikus térdre hullása keretezi az örök gyermekember első világpercét. A következő óra már a félelem, a gőg, az üzlet, embertelenség, háború, vér és kegyetlenség hangos életét rikoltozza. Buta, kényelemféltő vénség és számító, kicsinyes, pillanattervű földurak kegyetlen, őrült, hiábavaló gesztusa: a betlehemi gyermekgyilkolás... A születés, az indulás csodáját száz és száz egyforma emberi csoda: a gyerek ... a gyerekek vére vajúdja, füröszti, dacolja életté. Gyerekek szomorú, öntudatlan halálvállalása, egyforma halálsikolya. Szomorú, ijedt, puha, elomló kórus: