Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - nincs elveszett poszt

a nagyobb horizontszemléletbe, és a horizonttanulságból — valóságpróbára — vissza tudtam ereszkedni a kisebbségi talajra. A mexikói Diego Rivera freskóiról írtam, tolmácsolásomban John Reed Tíz napja a Munkás hasábjain már 1925-ben jelent meg magyarul, Unruht és Bechert fordítottam, ismertettem, Kafkát másoknál korábban csodáltam, Charles Louis Philippe leveleket tartalmazó kötete ma is itt fekszik munkaasztalomon, a Malik Verlag által küldött könyvek — Upton Sinclair, Ehrenburg, Babel, George Grosz — egymásra torlódtak, Barlach szobrai, drámái, Stifter novellái» és Nyárutó ja egyszerre jelentettek lidércnyomást és fellélegzést, Ossietzky és Tucholsky a mintát, a példát idézték, de ugyanakkor a községi bíró kicsinyítő tisztje elől sem térhettem ki. Fellegek és föld között éltem, lélegeztem, láttam és szóltam. Nem voltam én pacsirta, sas vagy vészsirály, sem varangyos vagy levelibéka, csupán ember, mindkét végleten, a pólusok állandó vonzásában és taszításában. Élő és éltető áramkör táplált, de a rövidzárlatok váratlan sötétjét és szorongó szünetét meg a zuhanások fájdalmát és félelmét is ismerem. A kisebbségi létformának így lett aztán a stószi életforma a pontos vetülete. A kisebbségi lét egy rendhagyó írói pályát eredményezett: általános érvényű megnyilatkozást, a kisebbségi adottság mindenkihez szóló láthatártágító lehetőségét. Nem véletlen, hogy épp Stószon vált „műfajjá" az antifasizmus mint időálló elkötelezettség. Stósz esetében egy fél évszázados kisebbségi élet egy fél évszázados írói pályát is jelent. Ez a kisebbségi élet írásaimon át pontosan követhető és érzékelhető. Az írói pálya ötven éve hajszálra egybeesik különlétünk életkorával. A kisebbségi lét tett íróvá, és a kisebbségi adottság végig osztályrészem maradt. Az, ami lettem, ami vagyok, amit írok és ahogyan beszélek: a kisebbségi életforma eredménye. Lesulykoltság és magasba vágyás, rezignációs mozdulatlanság és mentő, éltető kitörés itt egymásból és egymásba folyva, a fejlődés hogyanját és mértékét határozzák meg. Életem munkájának határvonalait úgy próbálják meghúzni, hogy periodizációs szakaszokra bontják. Az itt dokumentált anyag négyes felosztása nagyjában megegyezik a különbségek és kifejletek négyszakaszos egymásutánjával. Ami azonban itt és így olvasható, az csak együtt és egészben olvasható. Kiragadva olvasni, idézni és tárgyalni nem lehet, nem szabad, mert csak az eg é s z b e ágyazva, csak 328 teljességigénnyel mondhatok valamit: az 1920-as első betű-