Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - tábori posta

ra hogy a nevem emleígesd bárki előtt is nem akarom hogy még haljak valamit mint edig Isten Veled. írjál anak akit te hívtál nálatok. Otthon nem fér a sok pletykafészek: a lány fülébe súgják, hogy kint a szép talján menyecskének teszi a szépet. A válasz: Mert nagyon bánt, hogy egy ojan fiúra aki it szenved és még nőt nem is lát csak nagyon ritkán és a jó Isten tud velek beszélni és ijent hirjeszt rula oda haza az a sok pletyka szekér mert nem tudnak othol egyebet csak a sok huncutságot csinálni ások aszony. Legmeggyőzőbbnek, döntőnek kimondott cáfolata: „az Isten tud velek beszéni" — de nem én. Szótlanul bámulnak a tűzbe és az otthonra gondolnak, az otthoni tűzre, a családra, a melegre, és itt születik meg a vágy biztos otthonra, a feleségre. Nősülni kéne. Ráerőszakolt lányt nem vesz el, ... mert ahogyan mogyák, hogy erőszakolt kopóval keves nyulat lehet fogni. De kell asszony a házhoz, öreg édesanyja már nem győzi a munkát meg mán levelet sem lát jól írni hogyha legalább egy tíz ével fijatalabb volna hát rásem gondolnék a házaságra. Demán igy muszáj mert magais megette a kenyerének javát. Az idősebb testvérhez fordul tanácsért: Kedves Jani testvér tudatom veled hogy Mán szabacságra készülök inet tova és mán Én is nősülni akarok ha lehet és csak Marcsót veszem el Hát légy szives írd meg hogy micsináljak nősüljeke vagy minek demán édes anyám nagyon vén hát muszáj meg Marcsával is mindig veszekedik Julcsa, hogy minek vár ojan sokat utánam mert már kérték N-re oszt nem akart meni kérdezték hogy kire vár hát aszt mondta hogy én rám de aszt mondták neki, hogy kitugya elvesze ő vagy sem. Megint az egyszerű, másíthatatlan magyarázat: „hát rám vár", hát elveszem. Innen messziről is eszébe jut papja, aki majd összeadja