Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - az elkötelezettség dicsérete

gében: „Valami új erő, az új szociális és emberi célok felé irányuló arc és szív. Magasabban van e tekintetben, mint az itthoni költészet." Győry Dezső erős kötéllel, kötelékkel csomózta magát a kisebbségi testbe: húsba vágón, de lélekindítón. A perifériaember hátrányával és dacosan kiverekedett helyzeti előnyével indult, „szárnytisztesen", elöl az élen: küldetéstudattal. Sort és sorsot igazított, mert „egy nézésre" látta „az egész liniát". A kisebbségi életforma mindenekelőtt erkölcsi és szociális probléma. Ezért írhattam a költővel kapcsolatban: ha az erkölcsi és szociális magatartás gyengül, a költőnek nem lehet többé felfigyeltető és mindenfelé visszhangzó mondanivalója. Győry Dezső szava egyre erősödött, forrósodott. Túllépett a kisebbségi törpeségen, és több lett önmagánál: a névadó most már mindenkihez szólhatott. Általa és vele a többiek is mások, többek lehettek önmaguknál: hiteles — elkötelezett — névadás bizonyította. A kisebbségi költő önmagánál többet vállalóbb lett: az emberség szava a mindenütt és mindig újra és újra felbukkanó embertelenségekkel szemben: mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém, A léptek egyre hosszabbodnak, a felelősség horizontja egyre tágul, a kisebbségi költő már a Duna-táj, KözépEurópa hangján és jogán óv és int: ... amíg jogosb az erősebb, egyetlen vérző, ütköző seb hazám, hazád, a Dunatáj. Ezek után Európánál alább nem adhatja: vallom: nem magunk s nem csak népeink akartuk, többre készülődtünk: fél Európát megváltani. Európa jövő sorsát csak a Duna-táji kisebbségi peremmagyar értheti meg. Mindenki nevében beszélhet, amikor rezignálva azonmód ítéletet is hirdet: 323 22 Vigyázó szemmel