Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - tábori posta

Kedves Veronykám ne gondold, hogy azért Tetem apapus levelébe hogy talán nem volna levelem decsak azért hogyne menjen hírbe ojan hamar Mert tudod, hogy most Mindján hírbeeresztenek hát csak ne ütődj meg rajta. És jönnek a hírek otthonról, és nincs öröm. Még nem tud semmi biztosat, de a lány szavaiból, hallgatásából, a falubeliek írásából megérti, hogy rózsája készül őt elhagyni, vagy már el is hagyta. Szomorú szavak kelnek útra, és a remény aggódva vár tovább: Csak aszt írd meg hogy nem kelek akor legalább búcsút veszünk egymástól hisz ez mégse járja. Eszt azér nem hitem volna tőled hogy — Aszt hitem még akor, hogy csak teréfálsz. De már apránként ugy veszem észre hogy nem teréfa, de tényleg igaz lesz. Pedig az rám nézve elég sajnos lesz, de nem tehetek sémit ha neked nincs hajlamod rá. Te rajtad ál ugy lehet hogy már jobat vagy gazdagabot kapol de hogy jobat nem hiszem, mert kilátni azt a fiúból, hogy kibe mi lakik. Kérlek kedves Rózsám válaszolj nekem erre. Hisz nem örömei írom mert fáj a szivem. Fájdalmát csak az Isten tudja, ki mindent lát és tud és Édes apámék sem élnek emberhússal. Mennyire ellentéte e szomorú kérő vallomásnak a másik levél, amikor látja, hogy méltatlanra pazarolta érzelmeit. Őszinte szókimondás, megvetés; már a megszólítás is nagy harag, lebecsülés jele. Kedves kisasszony! It küldöm becses fényképét nékem nincs rá szükségem ha még ezt sem érdemlem hogy legaláb megírtad volna hogy te bolond nekem ne irkálj mer engem nem érdekel a leveled ha írjál anak akit érdekel de sémit még azt beszéled hogy nem hívtál engem nálatok hát igaz ez, mond emlékez csak visza mit mondtál nekem mikor mentünk r-hez és montad hogy kisérjelek mer tefélsz és aztán mikor visszamentünk mit mondtál a kapuba mikor akartam távozni hogy csak nem teszek olyat hogy be ne megyek nálatok és még nem is ismertelek nemhogy tolakotam volna, de féltem tőled mert halottam híredet másoktól dehát mit csináljon a kutya ha a koncra hívják, mér ne menjek és máskülönben nem is vártam hogy ugy járjak veled, azt hittem hogy oly sokat tudsz hazudni hogy talán máskép lesz. Dehát neked mindig az kel aki othol van, ha katona van akor a civilnek kuss ha nincs a civil is jó hid el hogy nem érdemled hogy ij tiszteségesen küldjem visza fényképedet mind a mellet hogy nem is kértem tőled. Kikérem magamnak egyszer és mindenkor-