Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - újból élő és makacs halott

kozása, kölcsönhatása határozza meg. És a döntő szó nem mindig az olvasót illeti. Jusson eszünkbe Lichtenberg aforizmája: „A művek tükrök: ha egy majom néz beléjük, nem tekinthet rá vissza egy apostol." Ady, aki ,,szent lázadások s ifjú hitek örökös ura" akart maradni, tudatosan jegyezte el magát ifjú szíveknek, „s mindig tovább". Nem Adynak kell bizonyítania, de az ifjúságnak! 2. Eleven hatóerő-e irodalmunkban, alakuló társadalmunkban Ady életműve? Bármily furcsán hangzik, de — zsenipotenciájának megfelelőn — a magyarság nem élt Adyval. Háromszor tagadta meg: életében, halálában és utókorában. Életében, amikor nem követte, amikor „tábor" maradt, „gőgben, egyedül". Halála után, amikor az ellenforradalomban nem akkumulálta éltető forradalmi erővé, annyira, hogy volt idő, amikor az ellenforradalom próbálta kisajátítani. És utókorában, amikor sem a Hitler-háború alatt, sem a jelenben nem avatta és adaptálja háborúellenes ható tényezővé: a magyar béketudat világkövetévé. Irtó magányában lett önszemélyében „a" forradalom, majd a világháborúban ,,a" magyar békevágy megtestesítője és bizonyítója. Ady rohant a forradalomba, de e rohanás — korában — ott vert a legkevesebb visszhangot, ahová címezve volt: a proletariátusban. Háborús kiállása süket strázsálás volt, és az maradt a második világháborúban is, amikor nem használták ki aktív tényezőként sem háborúellenességét, sem németellenességét. így aztán nem csoda, ha mindaz, amit Ady előre élt és előre félt, felfokozottan igazolódott kurzus-Magyarországon és a Hitler-háborúban, hogy majdnem még fokozottabban igaz legyen a harmadik világháborúban. Az ember embertelenségi viszonylata már szinte megállíthatatlan folyamatosság. És Ady emberségfegyverét mégis elejtik és feledik. Tisza István mint „kan Báthory Erzsébet" Ady korában túlzás volt, amit maga Ady megrendültsége is bizonyít Tisza halálakor. És mégis realitás lett — Horthy-Magyarországon. A kan Báthory Erzsébetek, a feudalizmus és dzsentrizmus szadistái, a Prónayak, Ostenburgok és Héjjasok, a Salm és Pálffy grófok, a siófoki, orgoványi és Britanniás gyilkosok, majd az újvidéki „hidegnapok" és a Szálasi-prominensek csak később jöttek, hogy visszamenően is igazolják Adyt.