Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - újból élő és makacs halott

Képzeljük el, mi lett volna azzal a költővel, aki Horthyról, Gömbösről azt merte volna írni, hogy kan Báthory Erzsébet?! József Attila és Radnóti sokkal kisebb deliktumokért kerültek törvény elé. 1 És a második világháború — amikor tényleg „sose volt kisebb az ember" — mennyire túlfokozta még Ady retteneteit is! Radnóti már „oly korban élt", amikor „a költő bokáig csúszós vérben áll már, s minden énekében utolsót énekel". És épp most, amikor már vértanú költők is bizonyítják, hogy még mindig „oly korban" élünk, „amikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra", mellőzhetjük-e azt az Adyt, aki bronzkeményen áll igazában, mint „ember az embertelenségben"?! 3. Ha nem hatóerő, mi lehet annak oka? Épp e napokban lehettünk tanúi egy vitának, mely a vátesz költő, a küldetésköltő körül forog. E vita szerint ma már nem tűz kell a költészetben, hanem szerszám, nem hit, hanem tudás, nem próféták kellenek, de szakemberek! Ha kissé jobban odafigyelünk, e prófétafanyalgás és -tagadás valójában az Ady-fenomén címére van adresszálva, hisz Ady tudatosan és vállaltan profetikus költő. És ez — a prófétai attitűd — nem elavult bibliai szöveg, ótestamentumi magatartás. Radnóti a második világháborúban élő és ható erőként sugallta: „Próféták és költők dühe oly rokon, étek a népnek s innivaló." A költészet: kinyilatkoztatás. Ady ,,kiáltó"-nak tudta és mondta magát. Őrnek. És a költészet egy embertelen világban ugyan mi lehet más, mint — őrszerep?! A költészet őrszerep. Éberség, felrázás, riasztás, veszélytudatosítás. Aki ezt a szerepet időszerűtlenné avatja, magát a költészetet tagadja: a küldöttet és a küldetést, a magyar poétafaj e főismérvét. Mert kellenek ma is, ahogy mindig kellettek, az „ezerszer Messiások". Ö, mennyi példa szerte a világon, és menynyi tagadás vállalás helyett! Még jól emlékszem: Márai Sándor egyszer „tébolyodottságba" marasztalta el Carl von Ossietzkyt, és van-e ma igazoltabb vád, tanulság és ember, mint épp ez a Nobel-díjas Hitler-áldozat?! Adyt nem temetni, nem kisebbíteni kell, de feltámasztani, felnagyítani, hogy hasson, éljen, használjon, segítsen. Ady még ma is megváltatlan, megvívatlan. Az érte való 310 bare folyamatos aktualitás, de épp ez bizonyítja, hogy