Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - a tízéves irodalmi szemle köszöntése
Higgyük: előbb vagy utóbb diadalmaskodni fog a kÖZ Értelem és akarat; diadalmaskodni fog egykor A nagy Egész hasznát kereső törvényes igazság, Mellyet minden nyelv, minden szív, minden erő véd, S mellyet az ész mint bölcs kalauz, vigyázva vezérel. Amit egyszer a szabadság, az emberiség emberségtudatának értelmében kimondottak, az adaptálható és tetté váltható minden hasonló helyzetben. Ez a szép és reális a humánumban: az összefogó és egybefoglaló morális fluidum, mely ha igaz erkölcsi fogantatású kezdet: sokszorozva és sokszorosan hat. Batsányi, a kassai kezdet, máig ható, tetté váltandó erkölcsparancs: Álljon fel az erkölcs imádandó széki! Nemzetek, országok, hódoljatok néki! Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság! A tetten, a valósuláson, valósításon dől el minden. A mag azonban — korunk bizonyítja — nem mindig hull termő földbe. A kezdet beteljesülése csak a megváltó, valósító, kollektív tett lehet. Törvény. Egyenlőség. Szabadság. (KORTÁRS, 1969) a tízéves irodalmi szemle köszöntése Amikor 1958-ban — tíz év előtt — e folyóirat indító írásában egy szinte már idültté fokozódott helyzetet rögzítettem: életünk és irodalmunk mostohagyermeksorsát, mely határon innen és határon túl csak tehertételként van számadásokba kalkulálva, akkor szavaimból egyformán csengett ki a ború- és derűlátás. Fordulóponton álltunk, kritikus órában, 306 öt perccel tizenkettő előtt kellett tenni valamit, bizonyítani:
