Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - a kassai kezdet

A kezdetben mindig van valami szép, az „így még sose volt" megrázó, megkapó újsága, ereje, hite, illúziója és varázsa — gondoljunk a szerelemre —, de a kezdet hűséget követel, vállalást, valósítást, makacs konokságot. És ennek ára van. Batsányi egész életével — elkülönítve, elkülönülve — ezt fizette: az évtizedes linzi száműzetés életfogytiglani rabságnak bizonyult — a kirekesztés minden nehezékével, következményével. Batsányi élete: a kezdetért, az indításért fizetett tragikus adó. Az első gesztus, szó és ütem benne maradt, benne rekedt, és ez elzárta most már minden mástól. A kezdeti intonálás — zsarnoka lett. Batsányi mint a kezdet megragadottja kiteljesedés nélkül maradt. Az időben végtelen hosszúra nyúlt kényszercenzúra kegyetlen metszővonalnak bizonyult. Egy elmetszett élet a köldökponttól nem tud elszakadni: a reménytelen emigrációk sorsában osztozva, monotóniájának lesz mániákusa. Irtó magány ez, mert nincs, ami és aki feloldja, megváltsa. Ha ideírom Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének néhány mondatát, szívütötten, döbbenten meredünk a hihetetlennek látszó kegyetlen valóra, a kezdőtársak, a pályatársak elidegenedésére: „Linzben óvatosan felveszi újra a kapcsolatokat. A dunántúliak megpróbálják kijátszani Kazinczy ellen. Ekkor derül ki, milyen jól tud Kazinczy gyűlölni. (Még a Magyar Museum idejében vesztek össze.) Akármi jön ezentúl Batsányi felől a határon, Kazinczy és jól megszervezett hívei rögtön tönkreteszik. Összegyűjtött verseit kinevetik, mint egy fölösleges tanút régi időkből." Reménytelenebb helyzetet el sem lehet képzelni. Amikor rájönnek, hogy tanúnál mégiscsak több volt, amikor végre ráeszmélnek helyére, tettére és jelentőségére: a követségbe, a feloldásra, a megváltásra Linzbe siető Toldy Ferenc már csak a kétéves sírhantot köszöntheti! Batsányi életét, művét a vele szemben foganatosított intézkedésekkel mérhetjük le a legjobban: kobzás, börtön, süllyesztés, száműzetés és elhallgatás keretezi és — konzerválja maradandóvá. így lesz a magyar író egyik sorsfigurája, melyet ő maga sugall hallhatóan és tudatosan: „Tudjad: áldozat vagyok!" De épp ezzel az áldozattal válik példává. A mártírsors igazoló nyugta lesz: a vállalás, a hűség, a folyamatosság hitelesítő pecsétje: „Viseld, ó hív látó, felvett szent igádat!" A vállalás: a magatartás erkölcse. Batsányi morális állásfoglalásának fedezete: az „áldozat". És mi ma is élhetünk vele, társunk lesz, kottánk, mottónk: 18 Vigyázó szemmel