Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - a kassai kezdet

Szegeden című vers következő sorai előre- és visszafutón bizonyítják a permanenciát: László! Hová sietsz sorsod ellenére? Mit ügyelsz, mit ügyelsz mások intésére? Frigytörést javallók csalfa beszédére? S te! merész jövevény, népem gyűlésében! Mit akarsz? mit sürgetsz uradnak képében? ... A hittel pecsételt alkut felbontatod? S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod? Ki vagy te? hogy ... ... itt e szörnyűséget nyilván ajánlhatod? Király!... Mely ok, mely vak ösztön indíthat bennünket, Oly megátalkodva keresni vesztünket? Miért nem kíméled jó hírünket s nevünket? Mit szerencsélteted újra fegyverünket? 1941 tavaszán, a Jugoszláviával szembeni hitszegés idején röpcédulákon kellett volna terjeszteni e verset. Kommentár nélkül, mert mindenki megértette volna. És nyár jöttével tovább fokozódott a csatlóskomédia. A Szovjetunió szép történelmi, kegyeleti gesztusát, mely visszaadta Magyarországnak a cári seregek által 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókat, néhány hét múlva semmivé röhögték a szovjet repülőknek álcázott, Kassára bombákat dobó német gépek, csakhogy „sürgetve ura képében", a Bárdossyk megüzenhessék a háborút, a „szörnyűséget", így „szerencséltetve újra fegyverünket". Visszájára fordult minden! Kassa újra „kezdet" lett, de most már Batsányi-ellenes, baljós és végzetes indítás. Katasztrófába torkolló háború! A „történelmi osztály" történelmi bűne kétségtelen és cáfolhatatlan. „A hív jobbágyok felszentelt hóhéri" végső 'fokon és lelépőn, csak a történelemellenes merénylettel, az embertelenség büszkén vállalt maximumával — a fasizmussal — társulhattak. Batsányi igaz mértéknek bizonyult. A „történelmi osztály" 1789-et üldözve, elvetve, a német „forradalomnál", a nácizmusnál kénytelen kikötni, mely nem más, mint — egy ellentétes fogantatás — a német 1914 eredménye és permanenciája. Batsányi mást invokált: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek", tehát a forradalomra és változtatásra. A hangsúly a verscímben is kifejezetten a „változásokra" esett. Hogy láncszem láncszemhez kapcsolódott, és Ady, az „utolsó staféta" átadhatta botját