Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - kazinczy elkötelezettségében

gyar tájakon mindig a dolgozó nép volt. Amikor az arisz tokrácia megvetette és elfeledte nyelvét, és a nemesség a latin nyelv kiváltsága mögé húzódott, a pórtömegben élt a magyar nyelv mint megszakíthatatlan folytonosság. Kazinczyék nyelvpallérozása pontosan összeesik a jobbágyfelszabadítással. A népszabadság biztosítására alapozták meg a nyelv nagyobb, pallérozottabb jövőjét. Most a kassai munkás megható és fölemelő esete bizonyítja, hogy a nép tegnap és ma nemcsak tömeghordozója a nyelvnek, de őrzője és megtartója, tudatos védője és továbbadója. Mától kezdve övé a nálunk elárvult tiszt: ő a számon tartó és számon kérő! Szlovenszkón, magyar dolgozó, halljad és add tovább az üzenetet: nyelvével, nyelvében, nyelvének él a nemzet; emberségének legfőbb eszköze és hordozója a nyelv, a szó, az ige, a gondolat. Légy nyelved makacs hűségese, szerelmese, őrzője és megtartója. Senki más itt ezen a tájon helyetted e munkát el nem végezheti: tiszted ez mától, a legnehezebb, de a legszebb is. A szlovenszkói magyar szóért, az emberi hang tisztaságáért te vagy a felelős! Munkás, paraszt, nép fia: kezedben, nyelveden a magyar szó jövője, a magyar emberség lehetősége. A szlovenszkói vox humanának mától kezdve nemcsak visszhangja vagy, de hordozója, folyamatossága. A sornak nem szabad megszakadnia, a láncnak nem szabad elszakadnia. Add tovább! Ezeket a sorokat tizennyolc év előtt vetettem papírra. A felcsillanó remény elgondolása volt ez. A nyomás szűntével az öröm derűlátása ölelte magához a reális nyelvhordozót. Hogy azóta mi, mennyi történt, mi a plusz és hol a mínusz, azt mindenki tudja. Én szinte naponta érzem, tudom és mérem. Leveleket kapok diákoktól és dolgozó fiataloktól. És verseket! És szomorúság béklyóz: fiataljaink nem tudnak magyarul! És itt nemcsak helyesírási hibákra gondolok, de stiláris és fogalmazási zavarokra. És mégis: verseket írnak ilyen készületlenül, ilyen elárvultan. Az egyik versben „mer" áll ,,mert" helyett. Tévedés, lapszus, gépelési hiba, de a „mer" következetesen ismétlődik. Szívbe markoló ez a suta vergődés, mert van ezekben a fiatalokban tagadhatatlan verselési készség. íme, az apa arcképe: Szemei lágyak: hajnali harmat. Tekintete bús: korai alkonyat. Aztán elbicsaklik a szó, akadozik, és a vers döcög, ellaposodik. De főiskolás írójának mentegetőző sorai minket 295