Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - kazinczy elkötelezettségében

Kazinczy elkötelezettségében* Kazinczy Ferenc és a szlovákiai magyarság találkozása, egyenlítése nem véletlenség vagy ötletgyötrődés eredménye. A történelmi Magyarország megszűnte után az ú] hazákba került magyarság, földje hagyományaiba kapaszkodva keresett támaszt és fogódzót. Az új indulás analógiát kutatva, állapodott meg Kazinczy nevénél, aki Batsányi Jánossal együtt innen, Kassáról indította útjára az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot, melyet sokan a magyar irodalmi tudat kezdő lökésének tartanak. Nem véletlen, hogy itt, Kassán alakult a Kazinczy Társaság: megvolt az első minta, példa és útcsapás, melyen elindulva folytatni és vállalni lehetett azt, amit Kazinczy megkezdett és jelentett. Előttünk világolt egy férfi Kölcsey-jellemezte „borzasztólag szép pályája", „az írás megszállottjának" példája, kinek jelszava csak ez lehetett: „Nem merni azt, amit merni kell, gyalázat." Belekapaszkodtunk egy névbe, műbe, hagyományba, melyet halála után oly hamar feledett nemzete, annyira, hogy Petőfi elkeseredetten kérdezhette: Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szívá csak A börtönök dögvészes levegőjét, És csak fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar, Ö akkor volt az, midőn senki sem volt, Midőn magyarnak lenni Szégyen vala. Kazinczy magyarságtudatát, szabadságvágyát, jakobinizmusát börtönévekkel fizette, csak így lehetett fedezete szavának: „Menjünk szabadon... s tiszteljük magunkban és másokban a vélekedés szabadságát", és Sallustiust idézi: „Én jobbnak tartottam a veszélyes szabadságot a békés szolgaságnál." Amikor pedig eljött az öldöklő szolgaság — a gyilkosság szabadságának — áldatlan hitleri kora, mi a fegyvertörő Kazinczyt idéztük újra: „Valamit Bécsben látni 290 * Elhangzott a kassai Kazinczy-napok.on, 1967