Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - forbáth imre halálára

atombomba árnyékában — aktuális és beváltatlan maradt minden szava: mert némák és némítottak szájába adta az igét. És ezeknek nemcsak tegnapi szószólója volt, de igazsága és művészete révén azzá válik ma is: csak Vietnamra kell gondolni és Görögországra! Forbáth az egyéni hangú és egyéni arcú költő, mára példa lett, és példázat maradt: A költő legyen emberebb ember, forradalmak kürtöse, világítótorony, ember, ki mélyen mellreszívja a népek vágyait, kinek az álma próféták tüzes nyelvével nyaldossa a jövőt; ki hatalmas hanggal ébreszti az alvók bataillonjait; határtalan, megnemalkuvó, nyakát meg nem szegő ... termékeny humuszföld, vidám, .csírázó magvakkal terhes, árvizes tavaszi folyó, széjjeltörvén a múlt zsilipjeit; alkotó fantázia és mértéktelen nagy emberszeretet, ember, kiben a szabadság vágya acélosan elasztikus, s mint őrjöngő spirális löki, hajtja, taszítja az idő mutatóit a Beteljesedés felé! Elmondott, átadott mindent. A stafétabot továbbvándorol, igéz, tudatot varázsol: költészet csodáját. Ki beszél még halálról, halottról?! [IRODALMI SZEMLE, 1967) 18 Vigyázó szemmel