Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - helyreigazítás a béke nevében

olasz katonák fegyvereit. XV. Benedek, aki 1915. júl. 28-án, tehát Olaszország háborúba lépése után adta ki exhortációját. A Vígh Károlyok okulására hadd idézzek belőle: „A háború a legiszonyúbb csapás .. . emberbecstelenítő öldöklés, undorító mészárlás ... Ne mondja senki, hogy ezt a rémes viszályt nem lehet fegyverek nélkül eldönteni. Ennek azonban előfeltétele, hogy mindenki önmagában és önnönmagától mondjon le a kölcsönös kiirtás bosszúvágyáról. Aki ezt belátja, az tudja, hogy népeket nem lehet kiirtani, csak megkínozni. De az emberek megalázva és elnyomva hallgatólagosan cipelik tovább a jármot, mint a barmok, és így nemzedékről nemzedékre száll tovább a szomorú örökség: a gyűlölet, bosszú és háború!" Ez a dokumentum teljes szövegében a baloldali Weltbühne egyik 1931-es számában jelent meg, azonban a háborút gyalázni már a Hitler-előtti Németországban sem lehetett büntetlenül. Miután a halott pápát nem ültethették a vádlottak padjára, előszedték tehát az exhortáció glosszátorát, ^urt Tucholskyt, aki szavaiban egyértelműen húzta alá a pápa megállapításait a háború gyilkos voltáról: Négy évig mindenütt, ahol a háború dúlt, szabad volt az öldöklés, de félórányira a harcterektől már szigorúan el volt tiltva a gyilkosság. Gyilkosságot mondottam? Igen. Gyilkosság. A katonák — gyilkosok. Tucholsky és a Weltbühne akkor már börtönben ülő felelős szerkesztője, Carl von Ossietzky a vádlottak padjára került. Velük együtt — a pápa is. Idézek a Weltbühnébői (1932. 1. szám): És akkor felolvasták a pápa exhortációját. Ateisták és közömbösök, Lenin-tanítványok és Hitler-imádók előtt az 567-es tárgyalási terem falai felfigyeltetőn verték vissza a kereszténység fejének megrázóan döbbenetes szavait. Moabitban (a berlini Markó) a Vatikán beszélt. Ezerkilencszáztizenöt 1932-ben újra aktuális lett. XV. Benedek, Tucholsky és Ossietzky egy közös világnézel halhatatlan nevei, hősei és mártírjai. A moabiti bírósági teremben a pacifizmus mint az imperializmus, militarizmus és fasizmus egyetlen lényeges ellenszere igazolódott. Nem véletlen: Hitler senkit és semmit úgy nem gyűlölt, mint a pacifizmust. Tucholskyt öngyilkosságba kergette ás Ossietz262 kyt — a béke Nobel-díjasát — megölette.