Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

napi demokratikus pesszimizmusunkat rettenetesen igazolják. Anglia? Lapozzatok vissza, mi állt e helyen egy fél év előtt? Magamat idézem: „Ma Anglia a legdivatosabb és legveszélyesebb illúzió. Mentőangyal. Demokráciák és pacifisták reménye, mely azonban ugyanolyan szívesen veszi a fasizmus urainak és szellemi függvényeinek kacsintásait is. Akinek Európa Angliát asszociál, az botfülű. Anglia angol politikát folytat, és ennek a politikának lényege a felemásság. Semlegesség, érdektelenség, türelmes poftűrés, mely egyformán konveniál a kapitalizmus demokráciájának és a fasizmus Janus-arcának. A felemásságok találkoznak és disszonancia nélkül, mert a karmesteri pálca Anglia kezében van. A világkapitalizmus és az angolszász érdek egyet jelentenek, a döntés aktusa Anglia természetes fenségjoga. Mert egy dolgot nem szabad elfelejteni: Anglia a kapitalizmus európai fellegvára. Európa elfeledkezve és elbűvölve tapsol Angliának ... pedig brit érdekekről van szó, és nem Európáról. A semlegességet Európa bajai váltják ki. És ez így van jól. A baj a kontinens erőit gyengíti, a betegek és lábadozók így egyre inkább a City és a Foreign Office jóakaratára vannak utalva, és a mentőangyal ilyenkor percek alatt átváltozhat bankárrá." Mintha eljutottunk volna idáig ... marokkó a tegnapi rádiójelentések óta újra konfliktusanyag. Marokkó spanyol nacionalizmusba csomagolva — újra szívügye Németországnak, legsajátosabb érdeke, élet és halál kérdése. Marokkó egy karikatúra vigyorgó igazsága. A szó kivédhetetlenül asszociálja a Simplicissimus anno dacumáli Thöny-rajzát, melynél kifejezőbben sem beszéd, sem írás nem árulhatja el a lényeget. Ez a karikatúra a békebeli 1911-es Marokkó-affér idején jelent meg. A német paraszt nagy öklös nyugalomban ül családjával a knédlis tál előtt. Ebbe a nyugalmas, zsíros ebédcsámcsogásba robban be egy nehéz sujtásos, vállrojtos, érdemrendes, díszsisakos, szúró bajszú tiszt: „Fegyverbe! Az Ön érdekei Marokkóban veszélyeztetve vannak." Mármint a paraszt érdekei és a többi német érdeke, akik azt sem tudják, hogy mi fán termett Marokkó. Ennek a Thöny-karikatúrának legjobb magyarázó szövegét Theodor Wolff írta meg az emigrációban, és ez a szöveg nem beszél parasztról és németségről, de egyetlenegy cégről, a Mannesmann fivérekről, akik a marokkói szultánnak bányakoncessziók fejében csakúgy 205