Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

gek felett szemfedőként és gyógyírként az igazság vádoló horogkeresztje lobog. A horogkereszt visszanéz, de Európa behunyja szemét. a fasizmus — hazugság és blöff. A Hitler—

Goebbels—Göring triász demagógiája tiszta tenyészetben dokumentálódik napról napra. Ezt ma már védeni alig lehet, de akik mindenáron igazságot akarnak kicsiholni a fasizmusból, azok Mussolinire mutatnak, aki állítólag több és különb, mint a fentiek. Pedig Mussolini sem jobb a Deákné vásznánál. Fasiszta. Tehát: demagóg. Egyetlenegy példa: Mussolini egy interjúban azt mondja: „Egy év alatt több mint 60 000 audienciát adtam és 1 millió 887 112 aktát személyesen intéztem el." Végy elő egy ceruzát. Számítsunk egy audienciára minimálisan három percet és minden „személyes" aktaelintézésre 1 percet. Ez kitesz 2 067 112 percet, vagyis 34 618 órát, napokra átszámítva 1442 napot, évekre lefordítva: néhány nap híján 4 évet! Mi a fasizmus? A tanító adja fel a fenti számtani példát egy negyedikes elemistának, és akkor a világ, a felnőttek ettől a tízéves gyerektől is megtudják pontosan és cáfolhatatlanul, hogy mi a fasizmus. Neki talán elhiszik. Mussolini pedig tovább csalja a világot. Mussolini kénytelen föld után nézni, mert otthon az olaszok egymás hegyén-hátán nyüzsögnek: így érvel a legtöbb ember az olasz hadjárat jogossága mellett. De elfelejtik, hogy Mussolini és a fasizmus tudatosan tenyészti az emberanyagot, tudatosan ösztönzi nyűlszaporaságra alattvalóit, hogy imperializmusa így kapjon szociális aláfestést. Az ágyútöl telék ne lássa eszköz voltát, ne eszméljen arra a rettenetes szerepre, melyet betölteni kénytelen, de lássa és higgye, hogy az egész hősi mozgolódás miatta, az'ő kenyeréért, az ő jobb megélhetéséért van. Mussolini 1927. május 26-án a parlamentben nyíltan lándzsát tört az emberek nyúlszaporodása mellett: „Ha Itália befolyásra akar szert tenni, akkor a 20. század második felében kell, hogy hatvanmillió lakosa legyen. Önök azt kérdik: miből éljen majd akkor a nép?" Most megmondta: háborúból. Pontini szónoklatában azokat hívja az abesszíniai hadjárat zászlaja alá, akik nem tudják, hogy miből éljenek! Tudatosan és szemérmetlenül, ahogy csak nagy demagógok merik, hívja zászló alá a tönkrenyomorítottakat, az áldozatokat — az egyre szaporodó munkanélkülieket, és tüzeli őket harcra, háborúba az Abeszszíniában való elhelyezkedés reményével. Mussolini, akinek 199