Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek
a szemében a „proletár" fogalom vadító vörös posztó, most először hívja zászló alá — a proletárokat: „Feketeingesek! Földművesek! Munkásbajtársak! Az olasz nép tudja, hogy az igazság az ő oldalán van, a tévedés pedig annak az Európának a részéről történt, mely a mai események közepette megbecsteleníti önmagát. A civilizáció és a felszabadítás háborúja ez. A nép háborúja... Ez a szegények, kitagadottak és a proletárok háborúja." így lesz Abesszínia az ígéret földje. Lesz a munkanélküliek, proletárok temetője, de sose a mesterségesen felduzzasztott népfölösleg lerakodóhelye. Paul Reynaud a francia kamarában a legnagyobb precizitással bizonyította be, hogy Abesszínia, csakúgy, mint egész Afrika, sose lehet az európai népfölösleg lerakodóhelye: „Abszolút tévedés azt hinni, hogy egy ország demográfiai problémáját azzal lehet megoldani, hogy egyszerűen lekanyarítunk magunknak egy darabot Afrika testéből. Tudják Önök, hogy hány európai él Afrikában 150 millió bennszülött mellett? 4 millió! Vegyük például az olasz Eritreát, melyet 1885-ben okkupáltak. Jó összehasonlító példa, mert hasonlít Abesszíniahoz: egyharmad magas fennsík, egyharmad középhegység, egyharmad pusztaság. Hatalmas terület: 119 000 négyzetkilométer. És tudják, hogy 1885 óta hány európai tudott ott letelepedni? 4283! Mit gondolnak, Abesszíniában hány európai telepedhetne le? Százezer vagy százötvenezer. Abesszínia sosem lehet az olasz népfölösleg lerakodóhelye." De mi köze ehhez a fasizmusnak? Mi köze az igazsághoz a demagóg hazugságnak? toscanini a dirigens-zseni utálja a politikai megnyilatkozásokat. Az ő demonstrációja a zene. A IX. szimfónia és a Missa Solemnis. Élete: a teremtő lélek halhatatlanságát szolgálja konzseniálisan. Percemberkék, talmi nagyságok, erőszak és csalafintaság történelmi hősei ezt a konkurrenciát nem bírják. Amikor Milánóban rá akarták erőszakolni Toscaninire, hogy hangversenye előtt a fasiszta himnuszt dirigálja, lecsapta pálcáját, és örökre otthagyta Itáliát. Fenyegették, ijesztgették, de konjunktúrahimnuszt Toscanini mégsem dirigált. Ez a tette a politikától irtózó embert a demonstrálók első sorába emelte. Toscanini esete bebizonyította, hogy a normális állásfoglalás mindennél erősebb tüntetés az arcul csapott igazság mellett. A lecsapott diri200 genspálca koppanására egy egész világ volt kénytelen felfi-