Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

hagyta önmagát... Ha itt öntudatos és forradalmi proletártömegek vannak, akkor nem így kellett volna megbukni... Ennek a proletariátusnak a burzsoázia legkíméletlenebb, legkegyetlenebb diktatúrájára van szüksége, hogy forradalmi legyen." És jött a legkíméletlenebb, a legkegyetlenebb ellenforradalom, és a magyar munkásság és szegényparasztság ebben a nagy, véres kiszolgáltatottságban lett forradalmi, lett diktatúrára érett. A magyar kommün ki nem ért pozitívuma (az idő rövidsége nem láttathatta a pozitív eredményt) a fehér terror negatív lemezén többet mondott és magyarázott, és jobban felrázott, mint a legforróbb agitációs beszéd. A fehér terror nem ijesztett, nem némított, a fehér terror tudatosított: lesz még egyszer proletárdiktatúra! Ez történelmi és jövőben igazolódó tény, melyet még Jászi Oszkár is felérez és hirdet: „A proletárdiktatúra legnagyobb hatása kétségtelenül a proletár tömeglélek mélységes átalakulásában fog megnyilvánulni. így mindenekelőtt hatalmas erkölcsi robbanást jelent ez a magyar társadalomban, mely félállati rabszolgák széles tömegeibe talán először vitte be a felszabadulás hitét és reményét. Ma is milliók szívében ott él tovább a dolgozók jogainak és fölényének az érzése a herékkel és a dologtalanokkal szemben. Különösen a magyar társadalom szomorú helótáit, a mezőgazdasági friunkásokat fölrázta évszázados tespedésükből. A tanácsköztársaság nem kisebb értéke, hogy a nemzetköziség gondolatát nehéz és véres küzdelmek emlékeivel élővé és reálissá tette a tömegek lelkében. Végül a szovjetalkotmány szellemében — sok gyerekes naivitás és nekivadult paroxizmus dacára — a fejlettebb demokrácia és önkormányzat ideáljai felé tört utat, amidőn leleplezte a mai polgári demokráciák számos szervezetlenségét, fogyatékosságát és hipokrízisét, s szögezte le a jövő számára azt az állameszményt, hogy csakis a dolgozó, produktív embereknek lehet joga a társadalmat irányítani és kormányozni." Ma mások irányítják. Ma idegenek irányítják. Hungária hiába áll kivont pallossal, középkori vértezetben „vörös rémuralmat" arkangyalozva. Az ellenség már rég betört az országba, emészti, habzsolja, falja. Ma Magyarország, me-lyet mint hazát, mint a nép, a milliók, a dolgozók földjét 1919-ben csak a proletárdiktatúra által felrázott vasasok, kőművesek, diákok, földszegények és Stromfeldek védtek idegen imperializmusok ellen, ma ez a Magyarország — a Bethlenek, a Gömbösök, az „űri fajta" elkótyavetyélte Magyarországa — mint magyarok hazája, földje, mint magya166 rok rendelkezési tényezője, joga és tulajdona, kincse és