Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

tív képre volna szükségünk. A háború és a forradalmak után mennyi fiatal, forrongó indulásnak voltunk a tanúi: a proletárdiktatúra, a magyar kommün tényét a legtöbben átugrották, visszanyúltak messzebbre, hátra, és sok fiatalnál, sok felbuzdulásnál még ma is Ady Dózsa-jelene él: Egyszer volt itt forradalom, Hites, igaz forradalom, Rendet, igazságot csináló, De Dózsákkal S azon a hősi hajnalon, Mikor gőgösen nem alkudtunk. Mintha proletárdiktatúra nem is lett volna! A magyar proletárdiktatúra szerencsétlen konstellációban született. Eleinte maga Lenin is úgy hitte, hogy a magyar forradalom a sors kegyeltje: „Ha rólunk azt beszélték, hogy mi a hatalom bitorlói vagyunk, ha mostanáig hallatszanak hangok, mintha a bolsevik hatalmat az erőszak tartaná fenn — úgy most Magyarország példája elhallgattatja az ilyen szóbeszédet... A magyar burzsoázia az egész világ színe előtt elismerte, hogy önként lemond, és hogy csupán egy hatalom van a világon, amely a nehéz pillanatokban vezetni tudja a népet, s ez a tanácshatalom." Ma már könynyű azt mondani: naiv elképzelés! Akkor, a születés pillanatában, az adottság pillanatában csak ezt lehetett látni, s ezt kellett világgá kürtölni. A rémmese — a bosevik gyilkosokról és hóhérokról — akkor érte el tetőpontját. Leninnek fel kellett használnia az alkalmat, és világgá tudató^ sítania, hogy abban a pillanatban, amikor a burzsoázia az örvény szélére kergeti az emberiséget, nincs más egyetemes mentség, mint a kommunizmus! Lenin humanizmusa reagált itt örömmel és fellélegzőn a magyar változásokra: „Más országok más úton érnek el, emberibb úton ugyanoda, ahová mi: a tanácsköztársasághoz. íme, azért lesz Magyarország példája mindig döntő jelentőségű." Ma már tudjuk, hogy a burzsoázia önként soha és sehol át nem adja a hatalmat. A magyar burzsoázia egy mindennél szerencsésebb taktikai fogással lendült át a holtponton. Az ő háborúja által előidézett rossz likvidálására a proletárdiktatúrát használta fel. Amikor pedig az elbukott, akkor könnyű volt minden bűnt a nyakába varrni. így lett a proletárdiktatúra minden magyar bajok és átkok bűnbakja a közvéleményben — kitörölhetetlenül. Ezek után érthető, hogy miért nyúlnak vissza az ifjú forrongások Adyn keresz- 163 ír