Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

tül Dózsához, és miért szuggerálják önmaguk igazolására, menekülésére és mások felé: „Egyszer volt csak!" Egyszer: 1514-ben! És elfelejtik, elhazudják, elhallgatják 1919-et, az ordító tényt, hogy amikor senki sem akarta életre és folytatásra vállalni ezt a dermedt magyar haldoklást, akkor csak ők — a háború nyúzta, kenyértelen proletárok — álltak csatasorba és munkába. A jutalom ezért az „emberibb útért" ólombot volt, herélőkés, bitó és 5000 hulla. Bűnbak, igazolás, felmentés kellett a burzsoáziának, és bűnbak kellett a szociáldemokráciának. Március 21-én a pesti gyűjtőfogházban a magyar szociáldemokraták paktumot kötnek a kommunista párttal. Az eredmény kényszeredett forradalmiság a szociáldemokraták részéről: törököt fogtam, de nem ereszt! Hogy a szociáldemokraták már a szövetkezés pillanatában, már március 21-én is a bukásra spekuláltak, azt meggyőzően igazolja Böhm könyve: „Garami nem látott más megoldást, mint hogy vegyék át a kormányzást a kommunisták, akik a belpolitika terén ebbe a szörnyű helyzetbe sodorták az országot... A kommunisták feltétlen bekövetkező bukása után — mondta Garami — a szociáldemokrata párt még újra a tömegek élére állhat." A szociáldemokraták a legteljesebb pesszimizmussal, a győzelem, a diktatúra minden reménye és akarása nélkül, tragikus pózban és októbert gyászolva léptek a márciusi útra: „Elvégeztetett. Elbukott a szép reményekre jogosító októberi forradalom... Megtörtént a nagy tragédia első szereposztása." (Böhm: 257. és 264.) Amikor Böhm könyve végén mérleget csinál, az egész proletárdiktatúra tanulságát, a magyar munkásság harci célját egy mondatba sűríti. És ez a mondat az út, a cél, a tanulság: „Harc a bolsevizmus ellen!" A tizenkilenc utáni évek bebizonyították, hogy a szociáldemokrácia megértette az intést, a féltést, a „harc" útját. Ma a német Loebe és Severing Hitlerrel együtt és egy sorban, a fasizmus barna ingében harcolnak az „egyetlen veszély", a bolsevizmus ellen. A magyar szociáldemokrácia teljes jobbra fordulását, teljes ellenforradalmi jellegét ma még Kossuth Lajos kapóra jött szellemével takargatja. A szociáldemokráciából, mely valaha a proletárforradalmi márciusra szövetkezett — kispolgári bankettes és koszorús Kossuth-párt lett. Október? Hol van már a tavalyi hó, „a szép reményekre jogosító"?! A magyar szociáldemokrácia ebben a pillanatban az üres kuruckodás, a legtöbbet koptatott magyar frázis — 1848 — főrészvényese! 164 Mi a tanulságot másképp vonjuk le. A proletariátus osz-