Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - szlovenszkói grafikon

szlovenszkói grafikon Tudósítás a szlovenszkói magyar irodalomról: célok és mozgások pillanatnyi rögzítése. Az eredmény: a pontosan megrajzolható lefelé görbült grafikon. Űt a lejtő felé. Vissza a semmihez, ahonnan jöttünk tíz év előtt. Lefelé görbült grafikon: ezt nem én mondom, nem én, a vád alá helyezett és törvényszéki ítélettel — 200 korona pénzbüntetéssel — bélyegezett kritikus és hitelrontó, de olyan valaki, akit mindenki akceptál, aki félhivatalos személy, a szlovenszkói Szépmíves Céhnek, a Kazinczy Társaság Könyvbarátainak titkára, akinek hivatalból inkább hízelegnie kéne, mint ostorozni és pesszimisztikusan stoppolni a helyzetet. Darkó Istvánnak igaza van, amikor meglátja a szlovenszkói irodalom mai helyzetképét imigyen: „A lefelé görbült grafikon". Az első ágaskodások kora elmúlott, kellett, hogy elmúljon. Az írók megtették a magukét, a naiv lelkek és nagyot akarók, akik még nem ismerik a helyzetet, és csak jó szándékuk vagy irodalmi ambíciójuk rózsaszínű szemüvegén nézik a lehetőségeket — még lelkesülnek, még alapítgatnak, még előfizetési íveket gyártanak, itt-ott még egy kivételapa is akad, aki eladja valamelyik rossz tehenét vagy lesántult lovát, hogy fia kiadhassa első verseskönyvét. De ahogy voltak, akik már huszonháromban megjósolták az ágaskodások, a lelkesedések összeomlását, úgy ma már mindenki érzi: ha valami csoda nem történik — meghal az apátlananyátlan árva, szegény kicsi féreg, aki nem tudott megnőni: a „szlovenszkói magyar irodalom". Darkó látja a helyzetképet, és rezignáltán int: ne vádoljunk senkit. Holott ez a fontos: vádolni, számon kérni, tetemre hívni, és akkor a helyzetkép egy árnyalattal beszédesebb lesz, a lefelé görbült grafikonból — lefelé görbített grafikon lesz. Mintha valaki félt volna, mintha valakinek védekeznie kellett volna: erőszakkal ott vannak a nyomok, a görbítés nyomai. A legordítóbb vád az Ü

j Munka a szövetkezett magyar kisebbségi pártok reakciós vezéreinek utasítására történt elvetéltetése, egy folyóirat, az első és egyetlen komoly irodalmi fórum megteremtésének erőszakkal való meggátlása, és Képes Hétté, semmivé, irodalmi Márai-álarcba bújtatott, limonádés „újidőkké" való degradálása. Az irodalmi és horizontális lehetőségek egy tál lencséért, a magyar nagyurak és politikus gyárosok egy kézmozdulatára — 137