Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - indulás és búcsú

indulás és búcsú Pont a líra után? A lírikusok nem hagyják magukat. A pontból vessző lett: a tények nem cáfolnak, megy minden tovább úgy, ahogy eddig volt. A líra is. Öt percre ha ott is volt a pont, újra elsimogatták, elénekelték és megmentették a lírát. Nem az életet, nem a kenyeret, de saját maguk érzésszavait, a jogot, a lehetőséget: magamról énekelni — másoknak, holott a pont kérlelhetetlenül azt jelentette: magamat egészen — másoknak. Ezzel szemben a líra mindenesetre egyszerűbb, és ami a fő, szebb, mert — szépségvalósítás az életvalóság helyén. Szépségerőszak, szépségkapaszkodás: érzésőrző menekülés, hogy mást ne kelljen, ne lehessen csinálni. A huszadik század harmadik tizedében azonban mást is követelhetünk: a pontot csakugyan, tettet, valamit a versben is. Mert vers is lehet tett: életszó, tömegszó. És követeljük ezt elsősorban a tehetségektől. Mert: tehetség játéknál többre is kötelez. Egy tehetség meglepő felkészültségű indulását kell krónikáznunk. Ismeretlen név: Nemes Endre. Verseskönyve — kuriózum, Liptószentmiklóson jelent meg. Címe: Menny és pokol. Tartalma: csakugyan menny és pokol — egy fiatal ember átlagéletében. Tehát: mennyé és pokollá nagyított semmiségek, mesterségesen életre tüzelt és kiszínezett semmiségek. Líra. Az énélmény kollektivizálása. Léggömb, hólyag: ha a valóság hozzáér, szétpukkad, és ami marad, az zavarosan szégyenkezik, mert ennek a lírának a valósága: beképzelés és önnagyítás. Le a piedesztálról, nincsen menny és nincs pokol, csak egy van, létezik, él rettenetesen: a föld, emberföld. Ezt kell látni, ezt láttatni: vállalni és vállaltatni, de nem romantikus nihilizmussal, mint Nemes Endre. Az „utcák rongya" romantikájának már vége, ez ma már patron, rekvizitum. A páriát, a nyomort, a kreatúra életét nem így kell nézni, és nem ilyen üres lírai gesztussal vállalni. Ady még menyasszonnyá avathatta, de ma már több kell: csakugyan emberré avatni, és nemcsak külön és mert érdekes, mert bűnös, mert kivetett, mert nekem jó egy duhaj ajándékozó gesztusra, de emberré valósítani az egész kivétel-kilökött társadalmat. És akkor nem kell mámoros menny- és pokolszertelenkedés, de ennél 132 több, nehezebb: valóságvállalás, társadalom- emberváltozta-