Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - a szív tintahalála

jában és kristályosodásában teljesen feléli a szentimentális gyökereket. Szenes Erzsi néhány új versében maradandót alkotott, és pesti befutása — nekünk szlovenszkóiaknak — az igazi érték felismerése mellett, még jóleső külön örömet jelent: ismét egy kis igazolást, természetes hitigazolást, amit Szenes Erzsi, íme, valóra váltott. (A REGGEL, 1927] a szív tintahalála A szív: hús. Lüktetése: vér. Ritmusa: lélek. Együtt: élet. Hús-vér valósága, lélekritmus valósága. Mi az irodalom? Ennek a szívlüktetésnek lélek és szellem által való újjáteremtése. Az irodalom: a szív hús-vér valóságának — emberi öntudattá teremtett igazsága. Az emberi szív: igazság, tehát ritkán látható, ritkán tapintható, ritkán érezhető életlényeg: emberkomplexum alapja és erőssége. Ha ez hiányzik: minden szó — kóklerség, tinta, üzlet, hápogás, emberrondítás. De ezt nem szabad észrevenni. Az irodalom, a mai irodalom nem más, mint erre a csalásra esztétikailag és etikailag törvényesen berendezett és engedélyezett érdekszövetkezet. Ami az érdekszövetkezeten túlesik: az csalás, bűn és törvényesen büntetendő. Büntetőbírák: rendőr, ügyész és — kritikus. Fellebbezés nincs. Tekintélytörvények döntenek: állam, morál és esztétika. A bűnösök: eretnekek. Büntetésük: börtön, kobzás, toloncház és — a máglyahalálnál is rettenetesebb — tintahalál. A hóhér: kritikus. A halál neme: tinta. A bűnös neve: ember. Bűnjel: a szív. A bűn neme: igazság. Az ítélet: justizmord. Egy könyvről akarok itt szólni. Az ellene indított hajszáról, a szív tintahaláláról. A könyv címe: Össi Márius. Az áldozat neve: Fehér Jenő. A bűn neme: igazság, tehát az ítélet — justizmord. Kritika, az istenfáját... Megjelenik egy könyv, emberségében, tisztaságában (igen, jó urak: t i s z-t a s á g á b a n), meztelen szívvalóságában páratlanul egyedülálló magyar könyv, nem, nem, nem könyv: itt nincs papiros, nincs tinta, emésztés, „teremtés", 122 csak rondán, gyalázatosan, meztelenül véresen és piszkosan