Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

fusson belőled pénz és álom, mint pusztában az égi manna! Reményeimmel ördög játszik, tüzes vonóval játszik, perzsel, ember vagyok csak, nem tudom, kit ünnepeljek e tétova verssel. Kié a hang, mely messzire szólít ? a ködbe, messzire, valami részeg planétára, hol sebeimre balzsammal várnak fantasztikus gyógyszerészek. Az éjszaka sötét és mint fáradt néger, horkol a földön, telefújja a várost illetlen illatokkal, s illetlen helyen kotorász fekete ujja. AFRIKA Afrika, megforgatom számban a szót, mint az ízes és forró falatot, fülemet a megkínzott európai röghöz szorítom, amit taposnom adatott, úgy fürkészem e távoli kontinens szavát, mit suttog, mit jajveszékel, mit izen, hogy izzik a napban, hogy lebeg a lelke a földön és a tengeri vizén. Bágyadtra tépte a szomorúság és a sirocco, csak szenved a süketnéma 80