Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

világűrben, ha mégis szól, szavát túlharsogja őserdeiben a hiéna, térképet tartasz remegő kezedben, profilját nézed, ez ő itt, húnyd le szemed és hallod sóhajtani kifosztott gyémántmezőit. Szolgák énekét hozza a sós ízű szél, az éjben bilincsek dalolnak, ágyúk állnak partjainál, így volt ez tegnap is, de holnap... Vad vagy, Afrika, gyönyörű és forró, egy banánban beléd haraptam, távol vagy és ha rád gondolunk, szurony csillan a napban, a napban, mely édesíti a banánt, és érleli a bosszút a vérben, szolgák énekét hozza a sós ízű szél, én ezt az éneket értem, nagy éjszakákról zenél, népek éjjeléről, sohasem ég el ez a meleg föld, őserdeiben a hiéna, kunyhóiban a néger. Élj és harcolj, Afrika, csodálatos tartomány, már a dalnok, a költő is tefeléd fordúl, bár kedvese keblei ma is igéző halmok, mégis odahagyja Eleonórát, már nincsenek koszorúk, rangok, úgy zengeti neveddel lantját, mint felriadt őr az éjjeli vészharangot. (1937) 81