Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

SZERELMI MASZKBAN Akit szeretek, engem nem szeret, hizlalt japáni pincsen legelteti szemét, őt kedveli, szagos vízben füröszti este. Szánd meg a költőt, ki ölebekkel vetekszik. Nincsen egyetlen negyedórám, mely nem a te delejes szépségedet kereste. Hová bújjak előled, és hol tudlak megtalálni ? Fürge vagy, mint a kígyó s büszke, mint bíborban született herceg, hajadat rozsdaszín festi vörösre, csak az én megkopott, szürke fejem felett kergetőznek fáradtan a percek. Ó, ó, ó, Eleonóra, sárga selyem a ruhád, ördögi angyal, ütereim bomoltan loholva dobolnak miattad; hol lepkével hasonlítalak össze, hol meg hideg varanggyal, add ki mérgedet, hogy eldobhassalak, ha kiadtad. 66