Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

LANT Mondják, május van, újra május, mit minden dalnok felmagasztalt, vándor, ha jár a kertek alján, ilyen bőséget nem tapasztalt, virágok és füvek szagában terít a föld dúsgazdag asztalt, a város hátán kínba fúlva porzik és fáj a néma aszfalt; hiába hívtál hegyre, völgyre, valami mindig ittmarasztalt. Csapás, átok avagy az áldás, amelytől semmit nem remélek, szürcsölgetem feketekávém, szőke nővel tereferélek, ger j edelemben látlak néha, ha megvonaglik szájaszéled, tikkadt, forró Szaharájában forrás felé lohol a lélek, s én, mint az aszfalt, tűröm csendben taposó talpad, élő élet! 67