Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

ÉJI DAL Zsámolyra ülnék lábaid elé s kántálnék misztikus zenékre együgyű litániákat, míg völgyön-hegyen elszórja altatóporát a lomha, kuruzsló este és könyörtelen ekliptikáját futja már a csillag. Magasztalnálak összezsugorodva, ha tudnék írt e tompa csendre, melyben se vád, se jaj, se hang, se rádió, csak kerted sárga fái közt locsog az őszi sárban egy kihűlt világ, s felette prédikál az éji holló. Az éji holló. Éj van ám, szivem, add a kezed, angol melódiákra kezd táncba most az ember millió víg táncteremben és ütemre rázza izzadt fejét, míg lampionokat himbál a ventillátor csapta szellő.