Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

A HALOTT Ütheted, vághatod, szúrhatod. Nem sikít, nem sziszeg, nem beszél. Nem kíván hervatag kankalint, kokaint, tokaji borocskát sem kíván. Örökre kioltva szomja már. Cimbalmok nem neki pengenek. Elvitte a halál. Alkóvok rejtekén hömpölyög rokonok mély, mély, mély bánatos basszusa. Ajaj, már őneki pipacs és nefelejcs fekete. Mindszentre hupikék gyertyát gyújt sírhalmán özvegye. Mindszentre lelkével arkangyal társalog. Böllér jő, kései fényesek, sertésnek alkonyúl, vendégek nyála már folydogál. Tepsikben májas és szép színű tepertő sistereg. Fuvoláz kántorok egyhangú kardala : „Elvitte örökre a halál, a halál, pipáját nem szívja soha már. Adj, Isten, Mártonnak nyugalmat, pihenést, lelkét a mennyekbe eresszed!" Ő csak vár dermedett inakkal, két szemén ócska két rézgaras feketéll. Szúrhatod, nem sikít. Hatvanhat évet élt, s meg kellett halnia csütörtök délután. 52