Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

TANMESE Május volt egyszer, állt a bál a kertek lila máglyáin, aj, ma már csak emlék; szaglott a föld, mint friss hajnali zsemlék, a szellők színt és hangokat kevertek. Hangyácska voltam, rendes, dolgos, tiszta; bölcsesség ízét szűrtem, szüreteltem; itt állok most kövéren és betelten, s céltalanul, mint célján a túrista. Te tücsök voltál, húrjaid daloltak, sziszegtek vágyak, zúgtak hallelúják; ősz lett, a gyertyát csendesen kifújják, koplalhatnak majd, kik vidámak voltak. Ha téli trónján föltűnik a hold, én befogadlak, tücsköm, hölgyem, lelkem; mit szüreteltem, néked szüreteltem, kincsem a kincsed, vedd és pazarold. 53