Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

ÖREG VIGÉC A VONATON Se hős, se pap, se dzsigoló, se burzsoá, se lázadó. Nem mosolyog és nem vidám, nem énekel, nem káromol. Nem érti ő a lelkeket, lángésznek nem nevezhető. Se kincsei, se birtoka, se vágyai már nincsenek. Csak ül és néz és megbocsát, míg zúg a forró gyorsvonat, vagy egyszerű melódiát kattog a jó személyvonat: ma Poprád, holnap Nagymihály, holnapután Losonc a cél, és várják már a Schwartz urak, a Kohn urak jövetelét. Nem cikáz égen, éteren, tengődik rőfön, méteren, hálószobája a hotel, s dús asztala az étterem. A sínek fürgén futnak el a réteken, a dombokon. A fülke mélyén lebzsel ő, zsebében nincs egy millió, szívében nincs egy érzelem, agyában nincs egy gondolat. Az ablakok ragyognak és a napsütés tréfál vele. 15