Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Destruktív magyar porszemek

gos csemege. Ne menj rózsám a tarlóra: ez a címe. Móricz Zsigmond Sáraranyának egyik erotikus alapmotívuma: sarlóval, tarlóval, hülye paraszti marionettekkel meg két szelíd úri idióta-kislánnj^al, akik egy csomó francia szó fölényes csillogása mellett csikorgó moralizálást hajtanak végre. Ez még semmi, de van ebben a kötetben egy elbeszélés, melyben még a Dekobra neve is szerepel: kijelentő mondatban. Ez egy sherlockholmesi ponyvanovella, persze a Conan Doyle pszichológiája nélkül. No, pszichológia nincs egyetlen sorban itten, ami van, az nevetségesen rossz közhely. Marad: 3 elbeszélés, amelyet tiszta lelkiismerettel küldhetnők be a Szüzek és Ifjak Nagy Képes Kalendáriumába. De a nagyközönség számára ezek se valók. Még a stílusuk sem olyan, hogy Gutenberg találmányát élvezhetnék. Merő dekadencia és üres kozmopolitizmus a Jankovics Marcell könyve. Dekadens, mert ismétli és visszakérődzi az Ötven év előtti naptárnovellát. Destruktív, mert meddő. Meddő, mert didaktikus és moralizál. Cselekmény nélkül, mert az író nem tud írni. Halott könyv, melynek semmi köze az élő irodalomhoz. Temessük el a halottakat. 98