Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szép Angéla magára ismer

mas anakronizmus, amit csak egy elfáradt világ csücskén ténfergő kispolgárság vetíthet ki magából. Benne van a chaplini komikum ebben a tárgyalásban. De téved az, aki hiszi, hogy ez az egész felvonás drámailag tökéletes volt. Nem. Ellenkezőleg. A vá(] apriori felborult és láthatatlanúl átváltozott. A vádlottak padjáról elkísérték az irót s ráültették a kispolgárt. A kispolgárt, aki gyáva volt, hogy a szazadok óta egyforma életének belsőségeit, egész mechanizmusát tudatosítsa önmagával és helytálljon érte, mikor leleplezik. A kispolgár szemérmes forrósággal szeretné tovább takargatni családi életének, benső berendezésének kulisszatitkait, ő ezekkel sohase vonult a gyepre, mint az arisztokrácia vagy a proletárság. Benne nincs osztályöntudat, mely dosztojevszkiji alapon megvédené és homlokára emelné ennen megújhodására vezető bűnét és bűnhődését. Szép Angéla magára ismert a bíróság előtt, hogy a megírotton kívül még az írót is csúfítsa. Ez is álláspont. Nem volt egy jó barátnője, aki megmondta volna neki, hogy ilyet ne tegyenek, mert világgá kürtölik az újságírók és a kliséjüket Afrikában a Baker rokonai fogják nézegetni. De ő megtette, mert: hátha bosszút állhat az írón. Sajnos nem úgy történt. A felboruló vád a vádlottak padjára ültette a kispolgárt. És ne tessék elhinni, hogy az onnan egykönnyen lekerül. Soká fog tartani a kispolgár tragédiája. 91