Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)
Egy nemzedék arca és harca - Budapest
Petőfi szelleméből nem szálldogált arrafelé semmi. Csak ludovikás tisztjelöltek mentek épen arrafelé s ez is oly komikus volt nekem, aki tíz év óta megszoktam az európai militarizmus modern öltözetét, szinte sajnáltam ezeket a hetykebaj szú fiúkat, milyen komolyan vitte őket a kardjuk az uccán, akárcsak húsz évvel ezelőtt. A rendőr kardjával, régi kalapjával is korszerűtlenül hatott, de ezek a tagbaszakadt alföldi parasztlegények itt durvák és szervilisek, amilyen egy igazi paraszt sose lehet. Budán a Krisztina-téren elnéztem a forgalmi rendőrt. Egy pékinas hajtott el, verejtékes arccal, hátán süteménnyel tele kosár, oldalról sebesen jött egy katonatiszt az autóján. A pékinas nem ment elég gyorsan, a tiszt átordította a teret: Disznó gazember, hajtasz gyorsabban! S akkor megmozdult a rendőr, előbb szalutált a tisztnek s aztán tovább káromkodta a fiút. Ebben a képben, nem lehet elfelejteni, benne volt minden. Az egész feudális ország. Ezeket a rendőröket időnként részeg arisztokrata csemeték szokták felpofozni, de azoknak semmi bajuk sem történik. Láttam a színházakat, a szőke pesti primadonna virult a Budai Színkör falai mögött. Megtekintettem egy mulató uraságot s hallottam az uccáról, hogyan szól a nagy kávéházban a cigánymuzsika, amelyet mifelénk a rádió boldog egyedüliséggel szipákol Budapestről. Az emberek hullámzottak az uccákon, nagy város ez mindenképen, beszélgettem uj ságrikkancsokkal és villamoskalauzzal és megálltam tisztelettel a Színházi Élet szerkesztősége előtt, ahol nyomorult korunk álcázásának és kendőzésének nagy munkája folyik. Ezt a képeslapot hetenként szétviszi a posta mindenfelé, hogy egész Budapestet kitartott színésznők gazdag hermelinpalástjába és parfőmlige5 65