Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A diák és a munkás találkozása

ülnek és néznek tehetetlenségükben és polgári nyugdíjas becsületességükben. Ez a generációs viszony, ez a sajátosan szlovenszkói magyar apák és fiúk viszonya, rettenetesbb valóság, mintha szószerint harcra és elhagyásra került volna a sor. Ez a felismerés, hogy egyedül állanak és nincs semmi várni valójuk senkitől, magukra maradtak proletár-nyavalyák és magyar problémák sűrűségében, ez a generációs öregítő malom, mely iszonyú őrléssel megfogta őket és fogva tartja egy évtized fiatalságát, hogy jobb jövőt őröljön ki belőlük: ez a szlovenszkói magyar új nemzedék. Ma már igen ott áll a szocializmus mellett. Honnan jött oda? ó ne higyjétek: ezeket az embereket nem lehetett a létező pártokba szervezni, pártpolitikai káté nem fogta meg őket. Äm a cédulafilozopter és a jogász meg a medikus látta és belátta a kisebbségi magyarság szociális és kulturális helyzetképéből, a maga és famíliája szegényedéséből: a szocializmus és a történelmi materializmus sorsosztó igazságát. Be kellett látni, hogy a tanár ugyanolyan proletár, mint az útkaparó, csak a jobban vasalt nadrág választja el tőle. S ez a belátás, melyet a szlovenszkói magyar falusi földmunkásság és a városi proletariátus helyzete és ennek a két társadalmi erőkomponensnek a szlovenszkói magyarság megmaradásának és missziós kiteljesülésének érdekében való bekapcsolása jelent, vitte őszinte ragaszkodással a szocializmus felé. És a szocializmusnak, mint társadalmi formának tudományos megismerése, az élet és a tudományok szocialista szemszögből való nézése: csak tudatosító világosság volt az ő számukra. Adyval, azzal az Adyval, aki ősnemes ivadék volt, a szocializmusig jutottak, mikor vele ismételték, hogy: 47